Tűzoltó lettem

Kísért a múlt, csak a szereposztás változott. Már a bejárati ajtónál éreztem, hogy füst van, aztán a hátsó kertbe futva bizonyosság lett , valaki tüzet rakott az általános tilalom ellenére nagy szélben. Itt a tettek mezejére kell lépni, a kútra erősített locsolót a kerítéshez húztam, aztán rohanás a kerékpárral a szántók irányában, a szolgálati útra, ahol a kedves szomszéd épp lobogó tűzében gyönyörködött, mint Néró Rómában. Udvariasan megkérdeztem, hogy hallott e a tűzrakási tilalomról, aztán megkérdeztem nem haragszik e meg, ha most eloltom  ezt a remekül égő és füstölő tüzecskét. Nem haragudott, erre kifejeztem örömömet, újra  bringára ültem boldogan, hogy ma önkéntes  tűzoltóként tehettem valamit a környék biztonságáért.
Hogy a lelkesedésem jobban megértsétek, íme itt egy korábbi kis emlékezésem első svájci évemből, amikor még sejtelmem sem volt mi minden vár még rám...

"Egyik este férjem telefonàlt valakivel, s mivel egy mukkot sem értettem  megkérdeztem: „ez most milyen nyelven folyt?“ Nevetve mondta: ez „schweizerdeutsch“, (dialektusban: „sviccertüücs“). Akkor sokra megyek az én „irodalmi“ németemmel…Hàt még ha tudtam volna, hogy szàmtalan vàltozata van a svàjci németnek, akkor  rémülten összecsomagolok és megyek haza. Csak később, mikor dialektusban előadott meséket vettünk lemezen (a gyerekeknek), ahol Chasperli=„paprikajancsi“ ízes "züritücsben" hadart össze tücsköt bogarat, (még ma is fülemben van: tra-tra-trallalla), kezdődött el az én „beilleszkedési tanfolyamom“ a beszélt nyelv tanulàsàval.
Telefonálni nem szerettem,  erősen próbàra tettek a mit sem sejtő svájciak,hogy a nyelvet nem ismertem. Egyik nap valaki a lakossàgi önkéntes tüzoltósàgtól odaszólt, hogy férjemnek mondjam meg: „ma este gyakorlat lesz, jöjjön fehér nadràgban“… kicsit különösnek talàltam, hogy a tűzoltók ilyen parádésan öltözködnek, de beletörődtem, mint minden furcsasàgba.  Aztàn kiderült, hogy a  „Fehér rózsa vendéglő“-be szólt a meghívás… én a Rose helyett Hose-t értettem, ebből lett a kalamajka.
Ez az önkéntes tűzoltósàg egyébként is egy specialitàs, ami egy magyarhonból odacsöppent fiatalasszonynak sok meglepetést okozott. Egyik meleg nyàri napon az udvari szobàban könnyedén öltözködve vasaltam, s mivel a negyedik emeleten laktunk, úgy éreztem betekintésre nincs módja senkinek. Egyszercsak megjelenik az ablakban egy fej! Rémülten kirohantam a szobából, hogy ez meg hogy került oda? Tűzoltósàgi gyakorlat volt a belső udvarban. Szerintem ellenőrizték, hogy férjem nem viccelt e azzal, hogy asszonyt hozott kűlföldről".

A jó közérzet titkai

Aki tud dönteni, az képes lemondani előnyökről, értékekről, hogy cserébe más hasonlókat kapjon. Döntési készség hiányában torlódnak  teendőink, problémáink, dühösek  és agresszívek leszünk.

A méhecske apró, mégis a létező legédesebbet teremti meg. A negatív emberek panaszkodnak, siránkoznak, pletykálnak.

A rejtett, visszafojtott, elnyomott érzések megbetegítenek. A párbeszéd, a szó nagy erejű gyógyító, kitűnő terápia.

 Bizalom nélkül nincs kapcsolat, ez a bizalmatlanság  önmagunkba és másokba beteggé tesz.

Kikapcsolódás, jó humor, nevetés a leghatásosabb terápia.

 Összhangban önmagunkkal élni, értékelve, hogy mások elfogadnak,  ha kell kritizálnak.
 Ez a bölcsesség, ami nélkül irigység, féltékenység, megjátszás kap helyet.

Aki elrejti az igazságot, színlel, pózol, álarc mögött él, tökéletesnek, könnyednek akar látszani, miközben tonnás terhet cipel, az gyökértelen, sorsa a fájdalom és a betegség. Külsőségekért élni hiábavaló.

Öreg ház felújítva

A házaknak arca van, nem hagynak közömbösen, mesélnek azokról, akik építették, akik benne laktak, vagy laknak. Egyiket szereted, a másikat nem. A titokzatosak nem hagynak nyugodni, főleg ha remény sincs rá, hogy valaha is megismerheted a történetüket. A templom tövében láttam meg Zalaszántón ezt a régi, szépen renovált házat.  Nem azért foglalkoztat, mert annyira szép lenne, hanem azért, mert nem értem. Az egyik ablakot a baloldalon befalazták, a szimmetrikusan beilleszkedő harmadik ablak hiányzik. A két meglévő ablak zárva, nagyon sötét lehet benn, amit a déli oldalon magasra nőtt fák lombja tesz teljessé. A tető hatalmas, de törékenynek tűnik, a két apró nyíláson csak levegő juthat a padlásra, fény onnan sem. De kifelé hófehérnek mutatja magát, mint aki szeretne más lenni, de még csak a lehetőséget sem adja meg ahhoz, hogy beengedje az éltető sugarakat. Milyen emberi tulajdonság!

Egy nyárspolgár sirámai

Nagyon dühös vagyok magamra. Megint vesztettem a "fekete fehér igen nem" közkedvelt játékban, nincs szerencsém a találgatásokban. Mintha a szükséges adrenalin szintet törvényileg szépen kiosztanák a lakosok közt, nehogy azt hidd, hogy te épp kimaradsz belőle.Már amikor hallom, hogy meghosszabbított hétvége, elkezd remegni a gyomrom, mert érzem, valami kiszámíthatatlan vihar közeledik. Olyan jólismert még "történelem előtti időkből", vagyis amikor még a szocializmust építettük, amikor a szombatot hétfőre, a csütörtököt meg vasárnapra tették és senki sem tudta, ki mikor üzemel, mikor nem csinál semmit.
Az idei pánik oka, hogy a nemzeti ünnep épp csütörtökre esik és ez itt "szemetes nap", vagyis 8 órakor nagy porfelhőben megjelenik a behemót kocsi és beledöntik a heti öszegyülteket. Tegnap elkezdtem töprengeni, hogy ma "minden" zárva, ami hivatal, csak nem küldik ki a Délkomtól  szegény alkalmazottjaikat a falu piszkát összeszedni? Még ujjal mutogatnának rám, hogy zászlóval ugyan nem díszítem a portámat, de azt képzelem egy zöld kuka a kapu előtt szép látvány? Gyáván lestem a reggelizőasztalnál, mi lesz. Egy órával a szokásos előtt 7órakor, végigszáguldott a szörnyeteg az utcán, diadalmasan, hogy ugye most meglepődtetek, senki sem merte kitenni, mi szorgalmasak vagyunk, bezzeg ti aljas semmittevők, ti még alszotok a puha ágyikóban, hát üljetek egy hetet a piszkotokon, úgy kell nektek!
A játék megy tovább, logikát ne keressen benne senki, a szokás nagy úr és az improvizálás mutatja meg, kinek mekkora esze van.

Élet a kertben