Màr fölösleges lenne Pestre utazni, a hàzak zàrva vannak és a régiek meghaltak mind. De legyen àldott az emlékük Gaby néninek, Nusi néninek, Grossman néninek, Bànyai néninek, Mici néninek, Sipos néninek, Földes néninek. Ez utóbbi unokàja Matyi, röviddel azutàn làtogatott M.o.ra mikor én màr menyasszony voltam, igy aztàn Nusi néni fogadta: "elkéstél Matyikàm" jelentéssel.
De magamban sem tarthatom, mert megmérgezné a napom. Arról az igazságról van szó, hogy nem az eszköz, ami hibáztatható a bajokban, hanem annak hasznàlata. Tehàt ne a kést szidjuk, hanem ha azt, aki azzal màsokban kàrt tesz. Ami felbosszantott, hogy arról olvastam (a neten!), hogy az az okos, aki könyvet olvas és nem az internetet hasznàlja. Min rossz könyvek és jó web oldalak nem is léteznének. Megint ez a hihetetlenül ostoba általánosítás. Valaki azzal akart nekem imponàlni, hogy napi 200 oldalt olvas. Azt, hogy mit, nem mondja, de gyanítom, hogy semmi értékeset. Nekem néha elég egy szép vers, aminek sorait ismételgetem magamban és màr csodàs a napom. A fb.-ot lehet és kell is szidni, de nem szabad elfelejteni, hogy milyen csodàs talàlkozàsokra is lehetöséget ad. Pl. gimnàziumi, föiskolai tàrsakkal, akiket különben azt sem tudnàm élnek e még. A tàvolban élő fiaimmal is összeköt, az egyedüllét kiváló ellenszere lehet és jó beszélgetésekkel gazdagítja napjaimat.
Most befejezésül Edit Piaf dalàt kéne elénekelnem, Nem, semmit sem bàntam meg (màr ami a neten való jelenlétemet illeti.)
https://youtu.be/Gsz7IuZ3paM
Ady Pàrizsban talàlkozott az ősszel, nekem elég volt elmenni a Parkba és a hatalmas fa tetejére nézni, ahol az ősz tépte a száradó leveleket. Erős szél fujt, de a napsütés sem maradt el a versenyben. A költő elégikus gondolatai jutottak eszembe, tudva, hogy hazatérve első dolgom lesz elolvasni, vagy meghallgatni az egészet.
Sokszor van, hogy visszavàgyom magam életem színterére, ahol 42 évet töltöttem, mielőtt a gyökerek visszahívtak a szülőföldre.
Nem bàntam meg, pedig a fiaim hiànyoznak és sok kedves ember, akiket ott kellett hagynom. Nekem duplàn fàjdalmas, ha eltorzított, hanyagul, rosszul beszélt magyart hallok, de ezzel szembeszàllni kevés egy ember. Hivatkoznék szívesen arra, hogy "nyelvében él a nemzet", a legkevesebb az lenne, hogy a rádió és tv rendszeres adàsban hívnà fel a figyelmet a helytelen beszédre.
Az összetartozàst most két esetben is bizonyították honfitàrsaim; a fecskék mentésében, most meg az árvízvédelemben. Tehàt a bajban egymàsra talàlnak a legkülönbözőbb emberek is.
A valódi értékek nem pénzben mérhetők, erre ezer példàt tudnék mondani .
Ember tervez árvíz végez. Berni vasàrnap helyett csak szerdàn tért vissza látogatásáról, vonat helyett a Helvetic repülőjével, amin az utolsó jegyek egyikét sikerült megvennie. Most "szoktatom szívemet a csendhez", bàr eddig sem volt làrma itt, de a vers kötelez. annyira szép.
Nyàron a hőségben annyira szerettünk volna kis esőt, most meg kétségbeesve vàrjuk, hogy bàr abbamaradna ez a szörnyű sok csapadék. A vonatközlekedés leàllt Ausztria felé, igy Berni hazautazàsàhoz repülő jegyet kellett venni, remélem szerda estére igy haza tud érni. A költöző madarak, nevezetesen a kedvenceink a fecskék sem tudnak utrakelni, hatalmas rajokban, kétségbeesve repdesnek mindenütt, se tàplàlék nincs, sem elég meleg ahhoz, hogy a hosszú útra elinduljanak.
Ilyenkor nehéz a derűs kedélyt megtalàlni, de ma az sikerült. Elmentünk ebédelni a törzs vendéglőbe, Tompos a neve, ahol elszégyeltem magam, amiért eddig nem próbálkoztam a zalai specialitàssal, a dödöllével. Megrendeltem, hatalmas mennyiségben hozta a pincér, kb. 12 darabot. Làttam, előre, ez kifog majd rajtam. Úgy is lett, a harmadik utàn nem ment le több a torkomon. Hazahozni sem volt kedvem. A szàmla fizetésnél közölte a pincér, hogy nem számítottàk fel, mert nem ízlett. Nagyon meghatott ekkora nagyvonalúság, és a hangulatom kicsit feljavította.
280 egyetemista gyült össze 1962 ben Torinoban, egész Európából hogy együtt énekelve testvérnek érezzék magukat. A fotó elhalvànyult de míg élek, megmarad velem. A baloldalt középtàjt ott vagyok, amikor az utànunk következő kórus éneklését hallgattuk.
Hatalmas esemény volt, hogy részt vehettünk, senki sem tudta elhinni, de megtörtént. Utàna még 5 utazàson vehettem részt 3x Olaszorszàgba, majd Neversbe (Franciaorszàg) és végül Zürichbe. ahol megismertem jövendőbelimet az énekkari évek emlékek lettek.
Hazafelé, egy kórus fesztiválról, nagyon fàradtan egy àlmatlan éjszaka utàn, amit utazàssal töltöttünk szàllàs hiànyàban.
Megkértem egy ismeretlen hölgyet, aki a mellettünk levő padon gyönyörködött a tó làtvànyàban, hogy a telefonnal készítene e képet. Kedvesen meg is tette és igy lett a mai napsütésben a làtogatàs öröme màsnak is látható.
Pontosan még két Ls fél napunk lesz, mint amennyi eddig eltelt.
A kép jobb oldalàn egy a sok hattyú közül, de vadkacsàk és siràlyok is hozzàtartoztak az élményekhez, melyek gazdagítottak békés derűvel.
Ezt akartam csak most tovàbbadni.
Sajnos nem tudok résztvenni, mert ràm a verkli zajként hat és nem tudom elviselni. Tudom, sok szeretettel készített kintornàkat hoztak el ide, hogy örömöt szerezzenek. De a fülem nem viseli el a gépzenét ebben a rövid tàvon felállított régiségek együttes működtetése tovàbb ront.
Réges régen, amikor még a pesti hàzak nyitva voltak, a háború utàni években kintornàs koldusok is bejàrtak az udvarra. Az asszonyok fillérjeiket újságpapírba csomagoltàk és ledobtàk, amit hàlàs köszöngetéssel fogadtak a verklit forgatói. Engem szànalom és szomorúság fogott el, nehezen viseltem a monoton, gépi "zenét". Ha valaki magàt unalmasan ismételgette, akkor figyelmeztették: àlítsd màr le a verklit!
Ezekutàn megértem, miért nem tudok most lelkesen résztvenni, pedig hívtak a "nagy eseményre".
Itt van minden, de nem làttam, csak most, hogy a futópad itt van vettem észre. Gimnasztikai labda és elasztikus szalagok remek gyakorlatokhoz, a hàtam legnagyobb örömére. Ma minden kényszer nélkül kipróbáltam mindet. Tudom, hogy folytatni fogom és a fàjdalmaimnak vége lesz. Annyira örülök neki! Nagyon nem jellemző ràm, hogy feladom magam, most mintha újra magamra talàltam volna.
Ime a hàrom doktorom együtt:
A valóság érzékelésében igen ritka, hogy két ember meg tud egyezni egymàssal, a vitàk ennélfogva előre programozottak.
A magam részéröl nagyon megnézem, kivel érdemes vitatkozni, kivel nem. Igyekszem tàvol tartani azokat, akik mindent éjsötét színben làtva hangosabban kàrognak, mint egy varjú. Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandó félelemben éljünk.
Vettem egy pót szemüveget, ami sötétebb rózsaszín keretű, ezzel igyekszem derűsebben nézni a vilàgot és a rémségeket kevésbé nyomasztóan elviselni.
Bölcs emberek szerint, ha meg akarod vàltoztatni a vilàgot, kezdjed magadnàl.
Baràtsàgos, udvarias fiuk hoztàk be, pillanatok alatt összeszerelték, amit kellett és a legfontosabbakat a működéshez elmondtàk. Be lett állítva a séta tempóra, van biztonsàgi leàllàs egy madzaggal, ami reagàl, ha tàvolodok a biztonsàgos kapaszkodótól. Piros és a szalagon fekszik...
A hőségre fittyet hànyok.... rajtam ne fogjon ki!
