Kinn és benn

Közeledik a triennale megnyitàsa, egyre több uj müalkotàs a helységben. Most épp ez a felàllitott csoport, ami nem teljes, mert szemben még 2 figura van, foglalkoztatta a fantàziàmat. A kisgyerekeknek a sötét rés épp elég nagy ahhoz, hogy beférjenek a belsö térbe. Nekem elsöre Anonymus jutott eszembe, öt a Vàrosligetben ismertem meg gyerekkoromban és az ölébe kapaszkodtam, hogy halljam mit mesél.  Ezek a szobrok belül üresek, nem titokzatosan névtelenek.

Itt a Leonhard templomban a freskok a legszebbek. Több, mint 500 éve kerültek a falakra és azota gyönyörködhetünk az arcok szépségében, tisztasàgàban.

Ma is beszélnek ezek a festmények, ha halvànyabbak is lettek annyi évszàzad utàn.

Végül 3 foto, ugyancsak kinn és benn, de minden müvészi ambicio nélkül....

Aristid az üvegfalon belül a macskatoronyban pihen

teljes megelégedéssel

de azt, hogy a balkonra kimehet azt egyedül nekem köszönheti, mert minden ellenàllàssal küzdve elértem, hogy macskahàlo védi a lepottyanàstol. A szépség szeretete és az élet szeretete össze kell tartozzon, ez érvényes a szabadtéri szobrok és középkori freskok  esetében is, ez hol sikerül, hol nem.....

Csodàlkozni jo

Azt hiszem sosem fogom abbahagyni a csodàlkozàst, pedig màr kinöhettem volna.
Hogy ez miért jo nekem?
Ahogy mulik az idö, egyre többször kell elbucsuzni, ugy emberektöl, mint tàrgyaktol, tàjaktol, hàzaktol.
Bàtran elöretekinteni nem egyszerü.
Fokozottan keresem a szépet, ami vigaszt ad, vidàmmà tesz.
A lépcsöhàzakrol mindent el lehet mondani csak nem azt, hogy gyönyörködtetöek
Maximàlisan jol tervezettek, megfelelnek a követelményeknek.
De itt egy épitömüvész dolgozott, szerencsére megvalosithatta az elképzeléseit, ami nem természetes.
Nekem meg örömöt szerez, vidàm szineivel, meglepö formàkkal, feledteti a modern élet szürke egyformasàgàt, unalmas ismétlödéseit.

Séta a Rajnàn tulra

Ez nem a kék Duna, most rengeteg hordaléka van, sodorja a fatörzseket is, amig valahol sekélyebb mederbe érnek.

Utam a màsodik hidon àt vezet az autopàlya fölött

Maienfeld a Rajna tuloldalàn

A Tamina sétàny a megduzzadt patakkal

Viràgözön és müalkotàsok

26 fokos meleg és amerre szem ellàt viràg viràg mellett

Arra ügyeltem, hogy lehetöleg àrnyékban maradjak

Ee

Egy müalkotàs a sok közül, de ez legalàbb nem volt rozsdàs   ;)

Ez az ezüst galamb a hid mellett szintén tetszett

Ez a csoportkép megnevettetett, annyira olvasnak, hogy a semmibe lépést sem veszik észre. Elgondolkoztato.

Az utolso szo a viràgoké, jokedvre deritenek, tökéletesek, szeretni valok.

Mai szépségeim

Emlékezés egy renovàlàsra

Még eltüzelni sem érdemes,
ami egyszer erős volt
és kiválasztott arra,
hogy a padlót rászegeljék
és a terheket hordja
egy fél évszázad idejére.
Finom porrá esik szét,
mintha már mindegy lenne neki.
Hány szú rágta éjjel nappal.
Tűrte megadással,
hisz mit is tehetett volna.
Hol vannak kínzóid,
merre távoztak, mikor idejük letelt
és több lyukat már nem rághattak beléd?
Titokban romlottál meg,
mindent takart a máz,
amit rád kentek
a felületes csiszolás felett.
De meghallottam sírásodat.
Mikor éjjel jajgattál
a macska finom tappancsai alatt,
szólítottál: gyere.
Megszámolhatnám sebeidet?
Aligha.
Mint csillagok az égen,
számtalanok.
Mindig emlékezni fogok rátok:
öreg szúrágta lelkek.

Nyàri meleg àprilis elején

Màsnap délelött

Talàlkozàs az MRI-vel

Semmit sem tudtam rola, annàl érdekesebb volt a rejtett mélységekben tisztàn làto rémséggel a talàlkozàsom.
Két hosszu kérdöivet kellett kitölteni, mielött szine elé jàrulhattam. Az aféle kérdéseket,  hogy milyen betegségek, operàciok történtek életemben, könnyedén vàlaszoltam, az izgalmasabb ezutàn jött.
Megkönnyebbülve, szemüvegemet és oràmat szégyenlösen tàskàmba rejtve kereszteztem be a sok nem-et, hogy megnyugtassam a személyzetet és belépésem a szent Mindent tudohoz elérhessem. Egyre  jobban szorakoztatott a felismerés, hogy hamarosan ott heverek a kényelmes gurulos fekhelyen mindentöl mentesen, amit ez az intoleràns  szörnyeteg szigoruan büntet.
Tehàt kitöltöttem, hogy sehol egy àrva piercing nincs rajtam, de még egy aprocska tetko sem. Mindig tudtam, hogy a sok megnyugtatàs hazug, amit ezekröl meséltek és nem diszitettem magam ahogy azt a "felvilàgosult" modernek. De még egy protézis sincs a szàmban, meg arany fogak, hallokészülék sem söt hiànyzik a peacemaker is hàla Istennek. Hajtüket utoljàra egy aranyos nénikémnél làttam utoljàra, ahogy vékony kontyàt összetüzte, azzal sem szabad megjelenni, de azok a baràtnök sem kerülhetnek a puha heveröre, akiknek fémes lapot operàltak a gerinc tàmogatàsàra, akkor velük mi lesz, ha egyszer mégis kéne? Ki tudja a térdoperàcioknàl mennyi fémes elem kerül a testbe.
Egy ilyen reakcios, szélsöjobboldali, intoleràns gép egyàltalàn hogy meri itt a levegöt rontani?
De engem beengedtek. Ugy éreztem, hogy tiszta vagyok, mint egy ujszülött, akit méltonak talàltak arra, hogy megmaradjon.
A bal térdem puha polyàba helyezte egy gondos növér és megkérdezte szeretem e a zenét. Ez igen! Még szorakoztatva is leszek! Hogyne, de klasszikus legyen! Semmi akadàlya. Feltette a fejhallgatot és kezdett egy Bach hegedüversenyt jàtszani. Aztàn kezdödött a csöben a kalapàlàs, olyan hangosan, hogy azon kivül semmit sem hallottam. Lassan kellemes meleg lett a térdem körül. Egyszer csak vége a rémes zajnak is, akkor ujra hallottam a szép zenét, majd jött a növér, hogy kész, lejöhetek.
A felvételböl egy a dokinak, egy nekem. Megnéztem a CD-t , bevallom, fogalmam sincs, mitöl vannak ugy oda, de majd a doki elmagyaràzza. Azért van neki orvosi diplomàja. 

Husvét hétfön a tavasz

Minden alkalommal megcsodàlom ezt a lépcsöhàzat, mert szerintem igazi csoda, ahogy a formàk, szinek, a fény àrnyék jàtéka az ujdonsàg élményét nyujtja.

Az iskola renovàlàsa hamarosan elkészül, de az udvarban a megnyesett fàk hamarosan hozzàk lombjukat.

A park sétànya ma igen forgalmas volt, de sikerült egy nyugodtabb pillanatot talàlni, hogy a fényàradatbol egy cseppet ezen a képen hazavihessek.