2018. szeptember 26., szerda

Elszàmolàs

Azt hiszem a születésnapok egyetlen értelme az, hogy szàmadàst készitünk, vagy csak hagyjuk magunkat ünnepelni és hagyni az üres, elhasznàlt közhelyeket elhangzani egy jo ebéddel összekötve.
Mennyira utàltam ezeket a csalàdi összejöveteleket, ahol semmit sem tudtam meg többet az ünnepeltröl, mint azokat  jolismert semmitmondo tényeket, amiket màr elötte is tudtam.
A 77-es évforulra meghivtam a csalàdot, vagyis az utodaimat, akik valoszinü rolam éppugy semmit sem tudnak, mint én annak idején nem tudtam szüleim belsö vilàgàrol, elrejtett gondolataikrol, az életröl ugy àltalàban.
Összeszedtem elöször is az adatokat, aztàn értékeltem + - csoportba osztva. Na ez aztàn hosszu lett, ezzel nem untathatom szegényeket. Nincs kötelezö olvasmàny a nagyi életéröl!
Akkor került a kezembe egy ZEN mester 6 vàlasza arra, hogy miért vannak rossz dolgok életünkben?
Ime igy vàlaszolt:
Félelem nélkül nincs bàtorsàg
Nehézségek nélkül nincs lelki erö
Szenvedés nélkül nem jön béke
Fàjdalmak nélkül nincs empàtia
Akadàlyok nélkül nincs fejlödés
Kihivàs nélkül nincs motivàcio
Mindezekhez, hogy 7 legyen irtam egy utolso mondatot az öregségröl: 
veszteségekböl a legjobb kiut ujrakezdeni és nem a régi szokàsokhoz ragaszkodni, mert akkor csak vesztesek lehetünk.

Mindezekhez hozzàfüztem egy egy rövid mondatot, amit itt nem irok ide, de a csalàd ezekhez kérdést tehet fel, aminek én jobban örülök, mint egy szàl viràgnak.

2018. szeptember 16., vasárnap

Dolce vita (krémes) az épitészetben

Amikor az ember vàlasztàsok sora elött àll, akkor elöfordul, hogy valamiben rosszul dönt. Ezért érdemes felirni fontos döntések elött, hogy mi fontos, mi kevésbé. Utolag kiderült, hogy ebben a szép faluban gunynevet kapott a hàz, ahova én beköltöztem, azonnal kifiguràztàk a farsangi versikék közt. Ahelyett, hogy ezen most bosszankodnék, elövettem a humorérzékemet, elöször is jot nevettem, majd ràjöttem, milyen elönyökkel bir ez az egyedi megnevezés. Krémes vagy szendvics a rövid vélemény, szoval ez nem illik ide, idegen. 
Folyamatban van a hely felfedezése, az emberekkel valo kapcsolataim bövitése, igy gyakori a kérdés: hol laksz? Mire én nagy mosollyal közlöm: a krémesben! Semmi utca és hàzszàm, ahogy az szokàs, mégis azonnal tudja mindenki, hol lakom. Aztàn megkérdezem, làttad e belülröl? Nincs ehhez hasonlo gyönyörü lépcsöhàz sehol, felülröl kapja a fényt és a csodàlatos szinek, formàk megunhatatlanok. Gyere, làtogass ide és nézd meg!
Talàn ha a szürke megmarad, nem itélkeznek ilyen keményen az itt lakok, de az ös öreg fa az utcàn a vörös leveleivel az épitészt merészebbé tette, igy lettek a vörös csikok a hàzra festve. 
Hàt idegen a sok régimodu hàz között, ahova ugyan màr néhàny sokemeletes lakohàz is került, de annyira a szokvànyos modon épitve, hogy észrevétlenek maradtak.



2018. szeptember 9., vasárnap

Folytatàs vasàrnap késö délutàn

Rajna a Falknisszal

A hegylànc folytatàsa nyugat felé, ahol a Rajna északnak fordul .


Az àrnyékos sétàny hivott, ahol jo egyedül is.


2018. szeptember 8., szombat

A Tamina pataknàl




Zugtak a harangok, esküvöre siettek a népek. A hidon àlltam és a patak sebes folyàsàt figyeltem, aztàn a vén fàk àrnyékànak örültem. Gondolatban az éppen befejezett regény foglalkoztatott, amit gyerekként olvastam utoljàra, de most értöbben és sokszor könnyes szemmel.

2018. szeptember 6., csütörtök

Kiràndulàs Appenzellbe






A szöveg fölötti képpel kell elkezdeni a megtekintést, mert ez volt az elsö felvétel a Rajna völgy fölötti szerpentin utrol visszatekintve, amikor még csak fàtyolfelhös volt fölöttünk az ég.
A szebbnél szebb appenzelli fahàzak soràt kellett volna aztàn fotozni, ahogy haladtunk Heiden felé, ahol Henry Dunantrol, a Vörös Kereszt alapitojàrol igen alapos és hasznos ismereteket szerezhettünk a rola elnevezett muzeumban.
Sajnos a zivatar ebéd utàn utolért, sok fotozàsra màr nem volt lehetöség, de néhànyat azért megörökitettem.

2018. szeptember 4., kedd

Végre elmentem sétàlni

Ma kisütött a nap és hivott sétàra. Igaz, hogy a teràpiàs cipöm még nagyon szokatlan és fàraszto benne a jàràs, ugy billeg mindenfelé, hogy örülök, ha megtalàlom az egyensulyt, ami a talponmaradàshoz kell, de mentem.
Az Alpokbol hazatérö tehenek kolompjàt is hallottam, aminek ellenàllni senki sem tud, aki egyszer itt él. Sajnos nem talàlkoztam velük, de igy a képzelöerövel is szép volt.
Kiértem a faluszélére onnan fotoztam a hegyeket, amik körbe vettek.Télen jàrtam itt utoljàra, akkor a földet még ho sem boritotta, most az ut mellett a hatalmas kukorica és répa termett.
Amit nagyon szeretek, üdvözölnek idegenként is az arrajàrok, bàr a fiataloknàl màr nem divat. Sajnos.





2018. szeptember 3., hétfő

Ujabb mozaik 2.

Irni tanultam, elsö osztàlyosként a hàzi feladattal foglalkoztam, mikor Nagyapa a vàllam fölött odahajolt a füzetre és mondta: a pontokat az u fölé tegyed, ne bele, ha ü-t irsz!
Ez volt 1948 ban az utolso beszélgetésünk, aztàn majdnem 30 évvel késöbb làttuk egymàst viszont Pasadenàban, akkor ö màr 94 éves volt. A kis fahàz tornàcàn beszélgettünk. Svàjcbol repültem hozzà, ahova 20 évvel az ö tàvozàsa utàn kerültem szinte napra pontosan.
Szorgalmasan irtunk egymàsnak leveleket, ö 13 nyelvet tanult, ebböl legalàbb a felét jol beszélte, a többit iràsban jol értette, hasznàlta.Nekem 7 nyelven irta meg az egyik legszebb bibliai idézetet a szeretet dicséretét. Akkor fedeztem fel, milyen fontos a jobb megértéshez több nyelven megközeliteni ugyanazt.
Bizony igaz, hogy egy nagy személyiség tovàbb él azokban, akik szavait a szivükben hordjàk.