Végre, végre

Négy napos enyhülés, napsütéssel következik, A parkban ma főpróbát tartottak a szökőkutak, sétálókkal teltek az utak.

Legközelebb a tavacska aranyhalait szeretném màr fotózni, ha kicsit többet tudok kinn tartózkodni téli ruhàzatom felcserélése utàn.
 

Két nap Thomas fiammal

 Még utazik hazafelé, de màr nagyon hiànyzik. Amit lehetett, elvégezte, amit lehetett azt megbeszéltük. A képen épp egy kis kerti asztalt szerel, ami a diófa alà kerül.  A tavacskàba vízi viràgokat ültetett, megvettük az aranyhalakat is, hogy a szúnyog lárvák hasznosítva legyenek és ne legyen belőlük énekes.  

Jól érezte magàt, maradt is volna, de ennyi idő jutott az ittlétre. végén az öccse érkezik, aki egy hetet fog itt tölteni. 

A kert tegnap

 Még meleg, szép idő volt és a teraszról még sosem  fotóztam, hisz a macska hàló zavar, ha csak egész közel  nem megyek hozzà és úgy illesztem a hàló közepére a lencsét. Ma zuhog az eső, 6 °C, és nincs az a szép kert, amiért kimennék nézelődni. Maradok a tegnapi felvételnél.

Màr csak öt nap

 Nincs nagyobb öröme egy anyànak, mint gyermekeit megölelni, viszontlàtni, beszélgetni velük  mindenről. Jövő hét közepén érkezik előbb az elsőszülött, màjusban a màsodik fiam.

Thomas a két kis kutyàjàval együtt, ami egy cicahàztartàsban  sok alkalmazkodàst kíván, bàr Tabi cica ismeri öket, onnan jött hozzàm, tehàt inkàbb Dorkànak lesz megpróbáltatás. 

Sajnos csak két napot lesz itt és vasàrnap visszamegy, tehàt  nem lesznek utazàsok, külön élmények keresése, maradunk a beszélgetésnél.

Minden egyebet kiszorítottam a péntek szombat idejéről tehàt ez egy különleges hét lesz a fiamra fokuszálva minden figyelmet. 

A kert remélem tetszeni fog neki, hisz vàromànyosa a birodalomnak, de erről még beszélünk.

Ma van a költészet napja

Ma József Attila 4 soràt szeretném csak idézni, ami akkora erővel bír,  mint egy természeti csoda, elnémít és  mindent kizàr.  Nekem màr ha csak ezt a négy sort írta volna, akkor is a legnagyobb lenne. 

A semmi àgàn ül szívem,

kis teste hangtalan vacog

Köré gyűlnek szelíden,

s nézik, nézik a csillagok.

A Reménytelenül  c. verséből.

Nyílik az első rozsa

 Igaz, hogy csúnyák a falak, de védenek is, ezért tudott ez a kis rozsa ilyen koràn nyílni. 

Régi népszokàs

 

Nekem új volt, de itt Keszthelyen ismerős, vasàrnap a komatàl ajàndékozàsa, utàna a fiatalsàg tàncra perdült ragyogó napsütésben a nagy fa alatt a templom előtti téren.

Erős gyökerek

 Igaz, ezen a több, mint 100 éves foton  nagyszüleimmel nem apàm lett megörökítve, hanem első két gyermekükkel  Alice és Zoltànnal ültek a kamera elé, de nekem  nagy ajàndék, hogy ennek a két remek embernek emlékét őrizhetem.. Micsoda méltóság, szépség àrad belőlük. Nagyapàm hatalmas tudàsàt sajnos nem élvezhettem, mert első osztàlyos koromban kénytelenek voltak örökre elhagyni az orszàgot. Nagyanyámtól sem tanulhattam verseket, amiket az emigrációban Californiàban,  könyvek nélkül, órákig tudtak idézni nagy költőinktől. Nem messze tőlük Màrai töltötte  élete utolsó éveit.

Akinek ilyen gyökerei vannak, annak haza kellett jönnie.

Nem Japàn, de cseresznyeviràgzàs

 Csakazértse megyek Japànba a cseresznyeviràgzàst ott nézni! Jo nekem ez a csodàlatos öreg fa is, ugyan nem rózsaszín, de ennek gyümölcse is van, mig az a màsik ott messze, csak viràgzik......