A felelösségtudatrol

Lehet a Kis herceg-et szeretni, vagy nem, hisz még aki szereti, az sem mind ugyanaz okbol. Hatalmas elöadàsban bemutattak nemrég egy musical-t, amire képtelen voltam elmenni, mert az én szeretetem az nem egy ilyen bombasztikus elöadàs, hanem egy csendes, szivmelegitö rész a könyvböl, ahol a kis herceg elmondja, hogy ö felelös a rozsàért, amit a bolygojàn àpolt. 
Tudom, miröl beszélt, hisz nekem is van két tàrsam, akikért felelös vagyok. 
Sok a magànyos ember, akik ugy halnak meg, hogy eltelik néhàny nap, mikor màr többen is észre veszik, hogy nem làttàk itt meg ott, ahol meg szokott fordulni.
Nekem elsöre az jutott erröl eszembe, hogy akikért felelös vagyok, azokkal mi lesz, ha velem történne meg hasonlo.  Most éppen azon vagyok, hogy hozzàm hasonlo ismerösökböl telefonlàncot szervezzek, ami a tàrsaim életét megmentené, ha màr rajtam nem lehetne segiteni. A felelösség érzése csodàlatos, sajnos kihaloban van, ami minden embernek veszteség, a vilàg hideg és borzongato töle.

927 honap 15 nap

Kiszàmitottam, hogy 2025. februàr 11.-én leszek 1000 honapja vilàgon, ha azt megélem. Ez 6 év és 15 nap.
Sosem honapokban adjàk meg valakinek az élete hosszàt, pedig nagyon érdekes lenne ezzel a mértékkel elgondolni, milyen hosszu (vagy rövid) valakinek az a rendelkezésére àllo idö, amit életnek nevezünk.
Tudatosan kell élni, ami nekem azt jelenti, hogy hàlàsan és bölcsen, vagyis josàggal telve. Olyasmire nem pazarolni egy oràt sem, ami azt nem érdemli meg.
Elképzelni azt a teljesen érthetetlen kincset, amit kaptunk születésünkkel. Csodàs gépeket tud az ember formàlni, de milyen szegényesen ocskàk maradnak, ha az isteni alkotàssal hasonlitanànk össze.
Felsorolni sem tudom azoknak a nevét, akik angyalként örködtek felettem a bajban , nehézségekben.
Szivembe irtàk nevüket.

A vén fa, vagy a folyo mond el többet, ez attol függ, kinek mennyire volt mozgàsban az élete. Az enyém inkàbb a folyohoz hasonlit és ezért öt vàlasztom szimbolumnak.

északfok, titok idegenség

Ma ujra megcsodàltam a hatalmas hegyet, ami ugy néz ki, mintha a Bahnhofstrasse végén emelkedne az égig.  

Ha itt születtem volna, akkor ez természetes lenne és elmesélném annak, aki akarja hallani, hogy màr voltam a magasban, az ugy hozzàtartozik az életrajzomhoz, mint a sielés.

Az az igazsàg, hogy ez a csodàlat még a kellemes idegenség érzéshez tartozik, de igy kezdtem, mert a leginkàbb érthetö.

Kisiskolàsként akkor tapasztaltam meg, mikor azt kellett mondanom a vissza visszatérö kérdésre, hogy szüleid hol jöttek vilàgra, az egyik Kassàn, ami Csehszlovàkiàban van és Ujvidéken, ami Jugoszlàviàban talàlhato. Azota, ha most kérdeznék, a vàlasz az lenne, Szlovàkiàban és Szerbiàban. Akkor én mit keresek itt Budapesten, lehetett volna a következö kérdés.

Ma én teszem fel a kérdéseket magamnak. Mit keresek ebben a teljesen idegenné vàlt vilàgban, egyàltalàn van e olyan pillanat, amelyikben otthon érzem magam?

Nosztalgia 1-2

Néha elég a fotok közt keresgélni, ha meg akarom talàlni milyen lelkiàllapotban vagyok. Ma ezt a kettöt vàlasztottam, érzem, hogy fogva tartanak és eltöltenek azzal a fàjdalommal, amit az elmulàs hoz. 
Az elsö kép békességébe belenyulnak a szàraz àgak az öreg diofàrol.
A màsodik foton a szomorufüz elmulàsàban is nagyon finom àgait a komor felhök elött, fàjdalmasan szépnek érzem, most is szeretem. 

Akiért a harang szol

Ma emlékezni mentem fel a hegyre, tapostam a havat és szedtem a levegöt szorgalmasan. Egy madàr üdvözölt fel és lemenetelkor, visszaköszöntem neki.A kàpolnàban leültem az elsö padra kipihenni magam, szerencsém is volt, mert a mélyhoban bizony elestem. Az emlékkönyvbe pàr sort irtam magyarul.

Egy születésnap margojàra

Ma lett a legfiatalabb unokàm 14 éves, felköszöntöttem a neten, ahogy azt manapsàg illik. Nem folytatom azzal, hogy bezzeg, mert ilyenkor nagyon hajlamos az ember rà. Legutobb összel talàlkoztunk, együtt ebédeltünk, közben volt idöm felidézni azt a 63 évvel ezelötti magam, akinek sem hosszu haja nem volt, amit hallatlanul gyakorlottan vetett jobb vàllàn elöre, de bulira sem jàrtam, àlmodoztam, hogy majd….egyszer valami lesz, amitöl én is a felnöttek közé tertozok. Igy volt szép, nem hiszem, hogy irigyelném a mai fiatalokat, inkàbb féltem .

Melegböl szemlélni a havas vilàgot

Nagy hoesésben elindulni

Van néha, mikor a körülmények nehezednek, helyet kap a csakazértis.  

Tehàt elmentem Valensba fürdeni a nagy hoesésben, bizva a buszsoförök ügyességében, ovatossàgàban.

Nem hiàba. Làttam ugyan balesetet , de az két szerencsétlenül jàrt autos volt. engem letett a hàz elött sértetlenül.

Ma délutàn (folytatàs)

Ilyen hamar vàltoznak az idök

Ady vers az év elejére

Szeretném, ha szeretnének (Hungarian)

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

1909

I want to be loved (English)

I am no heir, no proud ancestor,
I have no friend, no brother, sister,
I have never belonged,
I have never belonged.

I am, like every human: Highness,
Iceberg, enigma, strange and timeless,
Distant will-o'-the-wisp,
Distant will-o'-the-wisp.

But, oh, I can't remain unspoken,
I have to bare myself wide open,
Behold me, everyone,
Behold me, everyone.

In all self-torture, in every song,
I want to be loved, to belong.
Belong to somebody,
Belong to somebody.

Zollman, Peter

Jemandem nahe sein (Német)

Keine Kinder, keine Erben,
Ohne Freund und fremd zu sterben.
Niemandem nah zu sein,
Niemandem nah zu sein.

Wie alle Menschen bin ich mehr,
Exotisch, Rätsel, fremd und schwer,
Ein fernes Flammenlicht,
Ein fernes Flammenlicht.

Nein, so kann ich nicht mehr bleiben,
Ich muß und will mich deutlich zeigen,
Endlich gesehen sein,
Endlich gesehen sein.

Hab mich gequält und aufgerieben
Und will doch nur, daß sie mich lieben,
Jemandem nahe sein,
Jemandem nahe sein.

Droste, Wilhelm

Köszönöm 2018

Miutàn a sok jokivànsàgot az uj évre elolvastam, végiggondoltam mit is gondoltak, akik JOBB évet remélnek ugy maguknak, mint nekem. 
Ezért làttam neki, hogy a gondolatokat szavakra vàltsam.
Bennem csak hàla van, amiért minden jobban sikerült, mint ahogy reméltem az elmult esztendöben. Azzal is tisztàban vagyok, hogy eröben aligha fogok gyarapodni, nem vàrok el magamtol többet, mint amit képes vagyok elvégezni.
Kialakult rend és uj szokàsok, amiket betartok.  Ha a félelmek elöjönnek, azokat azzal a bizalommal küldöm a helyükre, amit eddigi életem nehéz oràiban szereztem. Boldog embernek tartom magam, aki a Te Deum-ot énekelhette annakidején és még ma is belül.
Ezt kivànom mindenkinek, akit szeretek, akik szeretnek, teljes belsö békességet és harmoniàt!