2016. április 22., péntek

Úton

Elindulok, úton leszek, összeszedtem néhány képemet erről.
Nem ilyen utakon járok,csak majd gondolok rájuk, ha a repülőben ülök a szokott szorongással, ami a bezártságból és kiszolgáltatottságból adódik. 
Minden szorongást enyhít, ha látjuk a célt és azt, hogy egyre világosabb lesz minden, míg napsütésbe érünk.

Aztán majd látom a Gonzen-t, és tudom, mindjárt megérkeztem

akkor is öröm lesz, ha nem ilyen ragyogó idővel vár az ismert táj.
Májusban újra itt leszek és beszámolok sok képpel, történetekkel is.

2016. április 16., szombat

Vasárnap hajnalban+ Unokavirágok


Ki korán kel....az szép pillanatokat élhet át, az új nap kezdetét, amit széppé tenni mindenki szeretne.
Vasárnap van, nagy csend, csak a madarak ébredeznek.
Jövő vasárnap az alpesi hazámban ébredek, a napkeltét nem a horizonton, hanem a magasban csodálva. 
Addig egy remélhetőleg izgalommentes rakodás, utazás lesz a hátam mögött és az elvégzett munka öröme, fáradtsága.
Az ott töltött hét minden napjára készek a programok, pedig a legszívesebben csak nagy sétákat tennék odafigyelve a belső hangra, mit akar mondani nekem.
Az unokák virágai kinyíltak mára:


Három szín, három karakter. Elgondolkoztam, melyik miért tetszik.
A fehér a legerősebb, a legóvatosabb.
A rózsaszín már teljes pompáját mutatja, gyönyörű, de féltem.
A sötétvörös szenvedélyes, sokat ígérő, csupa báj, gyorsaság.
Így látom őket emberközelben.....

Ma reggelre újabb virágokat nyitott a bokor 

és a birsfácskák is hatalmas virágcsokorként ragyogtak a reggeli napfényben.



Visszatekintés

Ebből a szörnyből lett barátságos, szép otthon.

2016. április 13., szerda

újabb csodák

Az ibolyáktól már elköszöntem egy ideje, de ma hatalmas örömmel felfedeztem egy újabb változatot, ami kényszerített a fotómasinát újra előszedni.

A magányos ibolya után egy párocskát is találtam.

Aztán egy újabb különös ibolya került elém.....

A százszorszépek közt is láttam színeseket, a fűbe hasaltam, hogy egész közelről csodálhassam őket.

A szépen körbeültetett tulipánokat az egerek igen ízletesnek találták, egyetlenegy sem nőhetett, de ez a magányos kis virág a konyhaablak előtt mindenért vigasztalt.

A cigánymeggy teljes pompájában díszeleg, hát ez elég ok arra, hogy meghatódva álljak elé és érezem, ujjong a lelkem!

Közelről is keresni kell, hol vannak az ágak, melyek ezt a rengeteg virágot kibontották.

Még közelebb, nem lehet betelni ezzel a szépséggel!

Az orgona is illatozik, elkezdte a virágzást a kerítés mentén.

Az ősöreg cseresznyefára is fel kellett nézni, a seregélyek is már lesik, mikor lesz a nagy lakoma, nekünk marad az elérhető alsó ágak termése.

Munkában a szorgalmas földműves. Nagyon száraz a talaj, de éjjelre esőt mondtak, Ráférne, mielőtt a palántákat ültetjük. 

2016. április 3., vasárnap

Anita



Most egy csodálatos emberről írok, aki haldoklik, vagy már át is ment a szivárványhídon. Nem tudom. 
Csak azt, hogy életem hatalmas ajándékának érzem barátságát. 
Értettük egymást akár szó nélkül is.
Hat hete ott ültünk a napos balkonon beszélgetve, tudtuk mindketten, hogy nem véletlenül repültem 2 napra 2000 km-t hozzá, hanem búcsúzni jöttem, miután megírta, hogy véget ért a kezelések ideje a reménykedéssel. 



A fájdalmát enyhíteni az egyetlen alternatíva, ami maradt. Még erről is tudott, ahogy ezt eddig is mindig tette, keserűség nélkül, hálás szívvel nyilatkozni.
Pontosan felsorolta milyen gondos ápolásban van része, emlegette a morfiumot, aminek fájdalomoldó, boldogító hatását említette.
Köszönöm Anita, hogy példát adtál igazi emberségből.
Művészetedről, pályádról sokan fognak emlékezni, nekem a legszebb jutott, barátnőm voltál, igazi.
Csak 2 nappal ezután férje és két nővér társaságában eltávozott ebből a világból.