Kétszer egy héten van itt piacnap, ahova én nem gyakran, de annàl lelkesebben megyek. Aki valamit tudni akar egy orszàgrol, vagy annak csak egy kis részéröl, annak a piaclàtogatàst ajànlom. Ma is sokat tanultam, mi az, ami fontos az embereknek, miért sokkal jobb ott vàsàrolni, mint a lélektelen àruhàzakban.
Nàlam a kivàlto ok az volt, hogy kifogytam a diobol. Van a kis üzletekben mogyoro, mandula, napraforgomag, de dio sehol. Tehàt indulàs. Màr a hàz elött talàlkoztam egy kedves szomszédasszonnyal, aki szintén oda igyekezett.
Nem messze a piac, ahol elsöre az én "kofaasszonyom"-hoz mentem, akinek 3 àrban volt dioja. Közben meglàttam az illatos fekete szöllöt, amiben az oktober ize benne van. Sütötök nélkül sem lehet hazamenni, és a csodàs paradicsomok nélkül sem. Màr mehetnék is haza, de akkor egy kedves ismerös integet, oda kell mennem. Elkisérem a tojàsra vàrakozok felé, majd meglàtom a friss kenyeret, ami szintén hatalmas siker, magam sem tudok ellenàllni. Megfelezünk egyet és ha màr ott vagyok, a tojàsbol is veszek, mert az mindig kell otthon. A szatyrom màr teli, de még eszembejut, hogy a lenmag kifogyoban, tehàt a gyogynövényboltba is bemegyek. Van mit cipelni az emelkedön, lassabbra veszem a tempot, a régota nyugdijas hova siessen? Jol kezdödött a nap, kedves, mosolygos emberek, illatos àru, teljes boldogsàg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése