Nem vitatkozok senkivel, akinek meggyözödése, hogy nagyon okos és jobban tud mindent. Hiszen màr vagy husszor volt ott làtogatoban és Zürich mindig szanatorium volt, ahogy azt Thomas Mann leirja a Varàzshegyben. Azért mégsem jo, ha a méreg belémszorul, inkàbb pàr szoban itt leirom.
Elörebocsàjtom, hogy zürichi polgàr vagyok a behàzasodott fajtàbol, de ott is töltöttem az elsö idöket. Ez 68-ban volt, amikor a vàrosokban europaszerte történtek addig szokatlan dolgok, nekem ez zürichi élmény volt az unalmas polgàri nyugalomban. De erröl a cikk iroja mitsem tudhatott, hisz nem élt ott. A zavargàsokrol meg nem olvashatott a Limmat vàrosàban, Pàrizsban nagyszabàsubb volt.
Közhelynek szàmit, hogy a nagy csillogo gazdagsàg mellett mindenütt vannak koldusok, drogosok és eröszakos senkihàzik modor nélkül, sajnàlom, hogy ennél jobb ötlete a hölgynek nem volt, mint ezt elöhozni, hogy ma màr ez is van. Megnyugtatnàm, volt ez elöbb is.<
Szegény asszony, akinek nem àlltak meg az autok, de vigasztalàsként irhatom, ez sosem volt màsképp, Persze azért egy ott élö rànéz a rendszàmtàblàra és megkönnyebbül: a nagy északi kanton lakosa volt tolakodo, eröszakos.
Most befejezem és igérem, sosem irok ezutàn sem egyedül igaz, bölcs megfigyelöként se Keszthelyröl, sem a Balatonrol, hisz alig pàr évet töltöttem itt eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése