2022. december 3., szombat

Sajtomunkàs, aki Zürichröl mert irni

 Nem vitatkozok senkivel, akinek meggyözödése, hogy nagyon okos és jobban tud mindent. Hiszen màr vagy husszor volt ott làtogatoban és Zürich mindig szanatorium volt, ahogy azt Thomas Mann leirja a Varàzshegyben. Azért mégsem jo, ha a méreg belémszorul, inkàbb pàr szoban itt leirom.

Elörebocsàjtom, hogy zürichi polgàr vagyok a behàzasodott fajtàbol, de ott is töltöttem az elsö idöket. Ez 68-ban volt, amikor a vàrosokban europaszerte történtek addig szokatlan dolgok, nekem ez zürichi élmény volt az unalmas polgàri nyugalomban. De erröl a cikk iroja mitsem tudhatott, hisz nem élt ott. A zavargàsokrol meg nem olvashatott a Limmat vàrosàban, Pàrizsban nagyszabàsubb volt.

Közhelynek szàmit, hogy a nagy csillogo gazdagsàg mellett mindenütt vannak koldusok, drogosok és eröszakos senkihàzik modor nélkül, sajnàlom, hogy ennél jobb ötlete a hölgynek nem volt, mint ezt elöhozni,  hogy ma màr ez is van.  Megnyugtatnàm, volt ez elöbb is.<

Szegény asszony, akinek nem àlltak meg az autok, de vigasztalàsként irhatom, ez sosem volt màsképp, Persze azért egy ott élö rànéz a rendszàmtàblàra és megkönnyebbül: a nagy északi kanton lakosa volt tolakodo, eröszakos.

Most befejezem és igérem, sosem irok ezutàn sem egyedül igaz, bölcs megfigyelöként se Keszthelyröl, sem a Balatonrol, hisz alig pàr évet töltöttem itt eddig.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése