Réges régen történt, még a múlt szàzad nyolcvanas éveiben, hogy hallottam egy nagyszerű emberről, aki elhagyta a szép Rajna völgyét és elment Peruba. Segíteni a perui magasföldön élőknek túlélni és ezzel a vàrosokba való költözésüket megelőzni. Ott a nyomornegyedekben tengődtek volna, míg élnek. Lelkesen tàmogattam abban a vàllalkozàsàban, hogy a perui láma szőrből készült csodàs termékeket, amiket a kereskedelem kihagyàsàval direkt küldtek Európába, minél többen megvegyék. Rendeztem kiállítást és elől jártam a vàsàrlàsban is, ellàtva magam egy életre mindennel, ami hideg időben melegen tud tartani. Sajnos ez a remek ember repülő baleset àldozata lett, az utódai meg messze nem tudtàk pótolni munkàjàt.
Ez a papucs nem épp sikkes, ràadàsul màr az utolsó darab is, amit meg tudtam venni. Azért most képet csinàltam, hogy emlékezzek és egyben a làbam melegen tartsam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése