Volt egy csodàlatos barátnőm, aki élete utolsó idejében a legkegyetlenebb betegség szenvedései közben ezt tudta mondani: Isten a tenyerén hord.
Alkotó ember volt, csodàlatos csipkéi eljutottak a brüsszeli kiállításra és Amerikàban is ismert volt. A svàjci csipkeverők elnöke volt. Gyerekkoràtol kapcsolatot àpolt Magyarorszàggal, talàn ezért figyelt fel ràm a zeneiskolàban, ahol ö cimbalom tanàrként működött. Halàla előtti órákban is csak egy gondja volt, hogy kincseit szétossza, majd fàradtan örök àlomra hunyta szemét.
Mikor bajok érnek, rà gondolok, példakép lett. Megtapasztaltam, hogy az angyalok sosincsenek messze, ha kínlódok. A megoldàs eljön, ha bennem minden elcsendesül, összhangba kerül. Amikor màr csak egy van: a hàla érzése, a létemért való köszönet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése