Elkezdtem felirni azoknak a nevét, akikre amig élek hàlàsan gondolok. Legkevesebb 4 orszàgban kéne több, mint 7 temetöbe vinnem 18 embernek viràgot, gyertyàt gyujtva emlékezni ràjuk. Természetesen ez lehetetlen, pedig igy is rengetegen kimaradnànak. A kertben sincs még egy nyugalmas és szép hely, ahol ezt megtehetném, mint annakidején a szomorufüz alatt Iregben. Marad a terasz, ahol az asztalra teszem a diszt, köré a különféle gyertyàkat és a neveket szép betükkel felirva egy egy köre, papirra. Még töröm a fejem rajta. Aztàn elbeszélgetek velük, mintha itt lennének làtogatoban. Megkérdezem tetszik e nekik az otthonom és azt is, mit kéne màsképp tennem, miben kell javulnom. A legfontosabb, hogy megköszönjem azt a tengersok jot, amit adtak nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése