Szegény Petőfi vàllàt huszonöt év nyomta, az enyémek fele is agyonütötte volna. Ilyen rövid idő alatt képes volt a költészet ragyogó csillagàvà vàlni, a játszótársak, meg én hàlàsan idézhetünk tőle örök érvényű sorokat.
Az új esztendő sem hozhatja vissza a régi baràtokat, kedveseinket, igy nincs bennem semmi aféle kívánság, ahogy ez szokàsos: jobb legyen, mint az elmúlt.
Tovàbbra is hiànyozni fognak a régi baràtok, akik az emlékekben fiatalon, mosolygosan megmaradtak. A zsebnaptàramban őrizem néhànyuk nevét évforduló kapcsàn. Van, aki egy zenemű hangjai közt bujt meg, van, aki egy versben. Anyuka egy egy régi kedvenc süti izében, apuka némelyik hajlíthatatlanságomban üdvözöl. Tanàraim kérdeznek:tanulok e, nagyapa hajol első betűim fölé, hogy figyelmeztessen, az ékezetet feljebb kell írni.
A teljességtől messze be kell érnem ennyivel, kezdetnek megteszi, az új év hozza majd a többit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése