Megígértem Dorka cicànak, hogy semmit nem fogok megvàltozni, új év ide vagy oda, maradok, aki vagyok. Nem mintha ezzel azt àllitanàm, hogy ne lenne ezer okom, hogy végre valami rendes ember legyen belőlem. Hisz olyan jo lenne mindent azonnal megtalàlni, szàmlàt, szerszàmot, egy régi címet. De milyen àron sikerülne?
Tehàt marad nekem a csodàlkozàs, hogy ezt milyen tökélyre viszik màsok. Legyen nekik.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy előírások szerint szép lehessen. Kell a szabadsàg a jó érzéshez, amikor boldogan kifújóm magam és azt mondom: nem érdekel, hogy màs ezt jobban csinàlja. Ha ez neki imponàl, tegye, én inkàbb elmegyek sétàlni és hallgatom madarakat. Hisz ök tudjàk, fütyülnek rà, mit gondolsz roluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése