Tavaly augusztusban a balesetem utàn az orvos a sürgősségin ezt kérdezte, amiért kimondottan dühös voltam. Seigten, de ne oktasson ki engem, aki vagy 30 évvel több tapasztalattal rendelkezek.
Most egy évvel később, sok sok próbálkozás utàn, hogy a baleset következményeit elviselhetővé tegyem, felteszem a kérdést, mi a tanulsàg?. A legrosszabb tapasztalat a fájdalomcsillapítókkal volt, a gyomrom fàjt tőlük és nem segítettek. Az operáció csak részmegoldàst hozott, egyben hatalmas rizikóval jàrt. Nem kerültem kerekes székbe, de meg kellett talàlnom az utat, hogy az önálló létezést biztosíthassam.
Nem akarom a 30 kezelés hatàsàt az elmúlt hetekben kicsinyíteni, de a legtöbbre az újonnan kialakult szokàsokat tornàban és gyaloglàsban tartom a legtöbbre és bízok benne, hogy az elpusztult izmokat újak fogjàk pótolni és egyre kevesebb fàjdalommal tudok élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése