Ma megvette Berni fiam a vasúti jegyeket, tudhatom, mikor fogadhatom és tervezhetek közös programokat.
Nekem a legszebb az lenne, ha mindig itt lenne, de sajnos nem tudok neki nyugdíjas àllàst adni, aztàn miből élne, ha màr nem gondoskodhatok róla. Tehàt marad az örökös búcsúzás. Ràadàsul a visszaútra nem kapott fekvőhelyet az éjszakai jàratra, pedig úgy gondoltuk, szeptember màr nem főszezon.
Van egy olyan ötlete, hogy jövőre a rábízottokkal ide jönnének nyaralni, de erről majd akkor írok, ha màsoknak is tetszik elgondolàsa.
A nyugdíjig még 11 éve van, nem ígérhetem, hogy addig tudok vàrni, de kizàrni sem lehet. Előfordult màr a csalàdban. Nagyapàm 94 évesen fogadott Californiàban, két évvel halàla elött. Csodàlatos talàlkozàs volt közel 40 év utàn. 1948-ban, én írni tanuló apróság voltam és a talàlkozàsunk idején az enyémek voltak 10 év körüliek.
A sors könyvénél nincs érdekesebb regény, jó benne lapozgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése