Itt az ideje a szàmvetésnek. Két nap és a 83 kiteljesedik, van mire emlékezni, a mérleget elkészíteni.
Egészében véve elmondhatom, hogy nagyon szép életem volt. A szeretetről szolt minden. annak minden formàjàban.
Szerető csalàdba születtem, még unokànak is elsőnek. Nehéz idők voltak, a háborús emlékek 44 karácsonyáról megmaradtak.
Az iskolàkban eltöltött 16 évben minden jó tanàrom szeretetéért hàlàs vagyok, miattuk vàlasztottam pàlyàt és lettem gyógypedagógus. A leggyengébbeket segíteni szeretettel, megértéssel, nincs ennél szebb feladat.
Amikor eljött a férjhezmenés ideje, talàlkoztam azzal, akivel együtt egy szép csalàd ígéretét reméltem. Mindent hàtrahagyva kerültem idegen földre, ahol a tanulàst újra kezdhettem. Fiaim születését csodànak éltem àt, a velük töltött első 10 év életem tökéletes boldogsàgàt hozta. Azutàn a pàlyàmra való visszatérés magyar diplomàval nem volt egyszerű, de nagyon jól sikerült, lassan fokozatosan. Közben tovàbb tanultam, ami sokat segített újabb fokozatot elérni, mielőtt a nyugdíj ideje elérkezett.
Férjem elvesztése utàn a kérdést , hogyan tovàbb, hazaköltözéssel vàlaszoltam meg. Ez is szeretet, màs formàban. Elhagyni megint egy sikeres életet, megszokott rendjével egy 42 éve elhagyott szülőföld irànti szeretetből. Azóta eltelt 5 év, és ha tudnék énekelni, mint a Piaf, akkor most a "Nem, semmit sem bàntam meg" jönne a jogos kérdésre.
Az életet megjàrtam, a harcomat megharcoltam. Most két hűséges tàrsammal Dorkàval és Tabival békességben telnek napjaim, szépséges emlékekkel és nagy hàlàval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése