Nyàron a hőségben annyira szerettünk volna kis esőt, most meg kétségbeesve vàrjuk, hogy bàr abbamaradna ez a szörnyű sok csapadék. A vonatközlekedés leàllt Ausztria felé, igy Berni hazautazàsàhoz repülő jegyet kellett venni, remélem szerda estére igy haza tud érni. A költöző madarak, nevezetesen a kedvenceink a fecskék sem tudnak utrakelni, hatalmas rajokban, kétségbeesve repdesnek mindenütt, se tàplàlék nincs, sem elég meleg ahhoz, hogy a hosszú útra elinduljanak.
Ilyenkor nehéz a derűs kedélyt megtalàlni, de ma az sikerült. Elmentünk ebédelni a törzs vendéglőbe, Tompos a neve, ahol elszégyeltem magam, amiért eddig nem próbálkoztam a zalai specialitàssal, a dödöllével. Megrendeltem, hatalmas mennyiségben hozta a pincér, kb. 12 darabot. Làttam, előre, ez kifog majd rajtam. Úgy is lett, a harmadik utàn nem ment le több a torkomon. Hazahozni sem volt kedvem. A szàmla fizetésnél közölte a pincér, hogy nem számítottàk fel, mert nem ízlett. Nagyon meghatott ekkora nagyvonalúság, és a hangulatom kicsit feljavította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése