2024. szeptember 18., szerda

Az àrviz jött, a fiam hazament

 Ember tervez árvíz végez.  Berni vasàrnap helyett csak szerdàn  tért vissza  látogatásáról, vonat helyett  a Helvetic repülőjével, amin az utolsó jegyek egyikét sikerült megvennie. Most "szoktatom szívemet a csendhez", bàr eddig sem volt làrma itt, de a vers kötelez. annyira szép.

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyü szellője, mint egy kedves
vacsora melege száll.
Szoktatom szivemet a csendhez.
Nem oly nehéz, -
idesereglik, ami tovatünt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét,
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az uton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a tolongó lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzeni légy emlőidet és -
amint elfut a Szinva-patak -
im ujra látom, hogy fakad,
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése