Megprobàltam az életem egyszerübbé tenni és elhagytam elég sok, addig fontos szokàst. Most mit veszek észre, hogy egy kis hàtso ajton ujra besurrannak és kinevetnek. Csufolodva mondjàk: hàt azt hitted, hogy megszabadulsz tölünk?
A legnyomatékosabban a karàcsonyfa vàsàrlàs jelezte, hogy ugyan szerényen és kis méretben, de a jelenléte fontos: aféle tüntetés a karàcsony megszüntetése ellen. Öröm és elégtétel a ragyogàsa, làm csakazértis itt vagyok. Azota még azt is megtudtam, hogy a szaloncukor, ami egyedülàllo Europàban, ide a franciàktol jött és eredetileg csak a nagyon gazdag hàzakban került a fàra.
Ha a beiglit nem is magam csinàltam, de vettem és néha néha még egy szeletet eszem is belöle. Eszembe jutott a baràtfüle is, ami szintén karàcsonykor került az asztalra. Ma probàlkoztam vele, de nem sikerült, ugyan ehetö és finom, de anyu nem ilyet csinàlt, inkàbb az kéne.
Karàcsonyi levelezésem is erösen hozzàtartozott az ünnephez. Ezt is màr tulzàsnak éreztem, abbahagytam. De vàlaszolok mindenkinek, aki ir. Ma egy fantasztikus boriték volt a postalàdàban. Egy nagyon kedves hölgy irta hatalmas igényességgel, vàlasztékos bélyegekkel, a meghatottsàg teljesen lenyügözött. Hazafelé a sétàbol màr a vàlaszt fogalmaztam magamban. Ugyan csak az ünnepek közt ér majd oda, ismerve a posta lassusàgàt, de a hétvégi feladataim legfontosabbja lesz megirni.
Màr csak 6 nap és kivàncsi vagyok arra a hàtso kis ajtora, mikor nyilik ujra, hogy ujabb régi vendéget üdvözölhessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése