Töprengek erösen, mert mindenki valami ujrol beszél. Ezt kivànjàk egymàsnak az emberek, fogadalmakkal erösitik meg, hogy most màr tényleg minden màs lesz.
Bennem nagy a kétség, mert màr annyi ujrakezdés van mögöttem, hogy csak egyet szeretnék: egyszer valamit tisztességesen befejezni.
Több, mint egy éve vagyok itt és ugy nagyjàbol minden a helyén van. Rakosgatok ide oda, hàtha van jobb megoldàs is. Közben örökké keresek valamit, mert elfelejtettem, hogy elajàndékoztam, vagy màr rég elhagytam valahol, mert csak utban volt. Mi lenne, ha minden polcon, fiokban értelmes rend uralkodna? Ha a zacskot a régi ruhàkkal elvinném valami gyüjtöhelyre? Az se lenne rossz, ha a CD-ket lejàtszanàm, ami meg nem kell kiszürném és tovàbbadnàm.
Nincs több olyan, hogy tovàbbàllok, mert ami van az nem jo és ujat kell kezdeni. Megbeszéltem magammal, hogy erre fàradt vagyok, vàltozni meg ugy sem fogok, ne jöjjön uj, jo nekem a régi is. Rendben, megbecsüljük a régit, àpoljuk szépen, hogy minden müködjön, akàr uj is lehetne, senki sem fog reklamàlni.
inkàbb attol félek, hogy kényszeriteni fognak valami ujra, de ahhoz még van egy kis küzdelemre tartogatott eröm, megyek edzésre: ebben a szürke idöben is a szokàsos napi sétàra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése