Az élet igy hozta, mondhatnàm igy is, mintha semmi akarati erö nem lett volna ebben a két telefon birtoklàsàban.
A régit Svàjcban vettem és mikor hazajöttem bizony nem volt màs telefonos kapcsolatom a külvilàghoz, mert azt még meg kellett szervezni. Tehàt lett és én egyböl két orszàgban lettem elöfizetö. Ugy mentem ki, mint egy cowboy a vadnyugaton a két pisztollyal a zsebében, de kicsit veszélytelenebb mobil telefonokkal .
Miért ez a ragaszkodàs valamihez, amit ritkàn hasznàlok, de mikor igen, az nagyon fontos? Az emberi kapcsolatok mellett összeköt, mint egy köldökzsinor a megélhetésemmel, ahova ezzel kell a varàzslatos mozaikot fotozni, ami a titkos kamra kulcsa. Màs telefont nem is fogad el. De ezért a havi elöfizetést fenntartani nagy nagy pazarlàs, ezt màr fiacskàm àllapitotta meg. Sürgösen àlljak àt pre paid modra, vagyis csakis teljesitmény alapjàn adjak pénzt a Swisscom-nak.
Tegnap egy délutànomba került, hogy beszéljek velük. Nem volt egyszerü, pedig elsöre ugy festett. Sorra nyomtak a következö ügyintézöhöz chat-elni. De az utolso volt a legkedvesebb. Nekem kellett a hot-line-on hivni, miutàn ö(a Swisscom!) a szàmom alapjàn sem tudott felhivni!!! Jo kis tàrsasàg! Mint emlitettem, egy igen kedves hölgy volt az utolso, aki szot értett rövid és velös mondandom utàn. Februàr 1 töl màr nem kell a dràga elöfizetösdit jàtszani, ezzel évente 600 frank marad a zsebemben a csekély hasznàlatot ebböl levonva. Fiacskàm örülhet, a mami nem költekezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése