Öröm és bànat együtt jàr sokszor.
Keveset nézem a tv-t, de tegnap felfedeztem egy müsort, amit ezutàn keresni fogok, mert tetszett. Sajnos alig kezdödött el, màr vége is volt. Ugy làtszik ennyi idö van csak az anyanyelv àpolàsàra , Szo volt Kodàly Zoltànrol is, hogy a budapestiek nagyon csuf magyar kiejtését kritizàlta, vagyis azt, hogy a beszéd dallama hamis, a németes magasba emelkedö mondatbefejezése nem felel meg a magyar melodiànak, amelyik a mondat végén mélyebb. Csoda ezek utàn, hogy én vidékre költöztem és eszembe nem jutott volna szülövàrosomba visszamenni?
A fb.-t màr szinte közhely rossznak nevezni és csak néhàny igen fontos kapcsolat tart vissza attol, hogy otthagyjam. Most a közönség miatt keseredtem el. Olyan jo témàkban, mint a madarak mentése probàltam a hozzàszolàsokat olvasni, de elegem lett. Valaki merészelte a szinte teljesen zagyva, helyesiràsi hiàbtol hemzsegö mondatokat "leforditani" tisztességes szövegre, màris "kivégezték", vagyis a pokol tüzét zuditottàk rà. Együtt szenvedtem a dühöt kivàlto szegény emberrel, mert bennem éppugy elkeseredést okozott a rémséges szöveg. Màr nem merek semmit kijavitani, mert csak àtkot zuditanànak ràm is.
Nagy bajok vannak, a vilàg kifordult sarkàbol. Mindenki valahol szenved emiatt . Ott nem mondhattam el, elmondtam hàt mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése