Ma reggel felfedeztem a nyilo pünkösdi rozsàkat és ugy gondoltam, minden màs elött és helyett, ma ez a legszebb ajàndék és meglepetés szàmomra. Egy kertböl, amelyik ennél nem lehetne àtmenetibb, felvonulo anyagok raktàrtelepénél több, ma képes volt arra, amire semmi màs: mosolyos ellazulàst hozni.
Tegnap a kedvenc fürdöhelyemen a buzsàki Csisztafürdöben reméltem ezt az élményt. Minden nagyszerü volt az ujra renovàlt, nagyszerü forràsvizü gyogyito helyen, de hiànyzott a pihenés utàna. Ehelyett a vonat és autout feszültsége teljesen kimeritett. Hiànyzott a nyaugalmas ebédidöm a kis sziesztàval is, tehàt a szokàsosnàl is fàradtabb lettem.
Most törhetem a fejem azon, hogy miként hatàrozzam meg mi a jo és szükséges a közérzet javitàsàhoz.
Talàn külön mondanom sem kell, hogy az egynapos munka utàn a hàz szigetelése éppen pihen. Ezt a mentalitàst màr aligha szokom meg: belekezdeni ezer dologba és egyet sem befejezni. Nem könnyü ezt megszokni és természetesnek tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése