Ma reggel is szokàs szerint a Bartok ràdiot hallgattam, mikor a müsoron Griegtöl egy részletet jàtszottak a Peer Gyntböl, Manok tànca cimmel.
https://youtu.be/JarjcGzTGco
1950-ben az évzàron talàlkoztam a politikàval elöször ugy, hogy kilencedik életévemben bizonyitotta, nem szeret engem. Mig a kék nyakkendös osztàlytàrs kitüntetést kapott kitünö bizonyitvànyàért, nekem az nem jàrt, mert nem voltam uttörö pajtàs, a bizonyitvànyom nem volt elég ok rà.
A hangszorobol az iskola egyetlen valamirevalo zenéje a Manok tànca volt, màs lemez nem is volt, vagy nem emlékszem rà. Gondolom, egy iskolàba elég, ha a kis manokat ezzel buzditjàk: tàncolj csak, a zenét mi adjuk.
Hetven év tàvlatàbol sem felejtem: engem a politika nem szeret, nem tàncolok, ha valakik ezt szeretnék, csak akkor, ha nekem van hozzà zene és kedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése