"Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország."
- Kodály Zoltán -
A kérdésre nem tudok egyértelmü vàlaszt adni, mert részleteiben olyan nagy a különbség a boldognak megélt oràk és sok boldogtalan nap nyomorusàga közt.
Tehàt adott egy szakadék, amit legyözni nem volt egyszerü. Az biztos, hogy nagy tudatossàg ébredt bennem, mi az, amire vàgyok, mit is akarok. Ehhez meg erö és harci kedv kellett hatalmas elszàntsàg mellett. 11-12 éves lehettem, amikor "naplot" irtam, legfelöl egy mottoval: ha majd gazdag leszek, sose felejtsem el, ami volt. A gazdagsàg nem azt jelentette, hogy villàk, autok, utazàsok, hanem csupàn egy teljesen normàlis életet hàromszori étkezéssel, otthont, csalàdi életet.
Ezért harcolni nem volt egyszerü, de ugy érzem sikerült. A gyerekeimnek màr sikerült boldog gyermekkort biztositani és ugy érzem, kiegyensulyozott, testi-lelki egészségben élö felnöttek lettek. Azt, hogy boldogok e, azt csak remélem, tölük kéne megkérdezni. A szeretet pedig unokàimban is tovàbb él, ezt làttam, mikor februàrban itt voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése