Nagy kedvem lenne ujraolvasni ezt a csodaszép könyvet, mert a cimen kivül ma màr, annyi idö utàn nem tudom a tartalmat felidézni. Az vesse ràm az elsö követ, aki tudna.
A mondanivalo viszont vezérlöcsillagom lett. A sok vàltozàs épp azért történt, hogy bennem a lényeges sose vàltozzon meg, vagyis hü maradjak ahhoz a bennem munkàlkodohoz, amelyik az utamon megtart.
Érdekes szembeàllitàssal talàlkoztam, ami vilàgossà tette, hogy mi a különbség a jo és rossz vàlasztàs között.
Nem siettetek senkit, magam sem, inkàbb megàllok, csendben vagyok.
Nem gyakorlok nyomàst, de tudom éreztetni, hogy ami vezet az a jo.
Nem megriasztàs, hanem vilàgossàg, amire szükség van.
Az elbàtortalanitàs helyett a bàtorsàg erejében bizok.
Aggodalmak terjesztése helyett a vigasztalàs legyen, nem felzaklatni, hanem lecsendesiteni a hàborgo lelkeket.
Nem elitélni, hanem meggyözni a jorol, amire szükség van.
Megnyugtatott ez a kis olvasmàny, amit kicsit àtforditottam a lényeget megtartva, mert mindig szeretjük, ha igazolàst nyerünk.
Bizony elöfordul, hogy utolag jövök rà a tévedésre, a Légy jo mindhalàlig-ra gondoltam és a bibliai :légy hü mindhalàlig került cimnek. Ennek a folytatésa: és néked adom az életnek koronàjàt. Hàt öregszem, de végülis a lényegen ez nem vàltoztat, de nem preciz, tehàt javitanom kellett.
VálaszTörlés