Hesse: Lépcsőfokok ("útra, indulásra kész")

(Vonaton írtam,  épp látogatóba mentem nagy fiamhoz.)

"Békés, napsütötte kedd reggel. Olyan, amikor a világ teljesen rendben van.

Nyitott ez a táj, ahol a vonat áthalad, csodálatos a Genfi tó panorámája, nyitott, mint én, ha jól érzem magam. Tudom, hogy minden változóban van és elképzelem a lehetőségeket, amelyek nem rémítenek, hanem valami örömtelit rejtenek, bátorítanak: gyere, ne pazarold az időt, hisz pontosan tudod, hogy mitől lesz szíved könnyű, tágas és eleven! Te magad választhatod ki biztos érzékkel, őszintén az embereket, akikkel ilyen derült együttlétben kitűnően érzed magad. Mi lenne, ha leltárat készítenél?

És ugyanúgy felírnád, hogy milyen tevékenységekre akarod egyre szűkebbé váló idődet felhasználni.

Eddig sem hallgattál olyanokra, akik csapdába ejthettek volna, az első üzeneted kifelé mindig ugyanaz: független vagyok! A szabadság legyen vezérlő csillagod ezután is. "

Így kezdődött a hazatérésem, a fejemben már mintha kész lett volna :), de az út még nagyon hosszú volt.....

Azóta 7 év telt el, nem panaszkodhatok, eseményekben, tapasztalatokban nem volt hiány. De hogyan is írja Hesse a Stufen c. versében?

"Kaum sind wr heimisch einem Lebenskreise

Und traulich eingewohnt, so droht Erschlaffen,

Nur wer bereit zu Aufbruch ist und Reise,

Mag lähmender Gewöhnung sich entraffen."

(Alig gyökereztünk, egy életkörbe, 
s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk; 
kilépni a bénító megszokásból 
az tud csak, ki útra, indulásra kész)

A következő,  utolsó indulás már közel van, a fájdalom szele már megérintett, de tudom, menni kell, míg nem késő.