Aton-himnusz, 104 zsoltár, Szent Ferenc Naphimnusza

Az Aton-himnusz ókori egyiptomi irodalmi alkotás, melynek szerzője feltehetőleg Echnaton fáraó. A himnusz a napistent, Atont dicsőíti, kinek kultuszát Echnaton megkísérelte kizárólagossá tenni. 




A szöveg Ay, egy magas rangú tisztségviselő (később fáraó) nem használt sírjának falára vésve maradt fenn Ahet-Aton, az Aton tiszteletére emeltetett új főváros közelében.

A himnusz Echnaton hitének művészi összefoglalása. A hajnalban felkelő napkorong dicséretével kezdődik, és már bevezetésként kijelenti, hogy a Nap a teremtő Isten. Ezután a sötétség, az éjszaka borzalmait részletezi a mű („a földre a halál sötétsége borul”), majd ezzel éles ellentétbe helyezve a következő szakasz ismét a napfelkeltét írja le, és azt, hogy a nap sugaraitól minden életre kel („Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton”). Hosszan részletezi a himnusz, hogy Aton ad életet mindennek a földön, a vízben, az egész természetben, még az ég madarainak is. Az előző szakasz komor mozdulatlanságát mozgalmasság, élet váltja fel.

Az ezt követő szakasz az egész világ teremtőjeként írja le Atont, ami az ókori világban szokatlan univerzális istenképet vetít elénk: Aton nemcsak saját népe, az egyiptomiak teremtője, hanem az egész emberiségé. Az ezutáni két szakasz Aton művének tulajdonítja a Nílus áradását (a reformok előtt erről úgy tartották, Ízisz könnyei okozzák), valamint az évszakok váltakozását.

A következő szakaszban a fókusz távolodni kezd a Földtől („megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál”), és utal a hívek hódolatára („minden szem Téged figyel, a nappali korongot”). A befejező rész ismét összeköti az eget és földet, mégpedig a fáraó személyével, akinek a vallás tanítása szerint az emberiség és Aton közti közvetítő szerep jutott („Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét”). Itt a himnusz főbb témáinak rövid felidézéseként ismét hangsúlyozza Aton teremtő hatalmát és az istennek az élet minden területére kiterjedő jelentőségét, majd Echnaton uralkodói nevével (Noferhepruré-waenré) és címeinek felsorolásával, valamint Nofertiti említésével zárul a mű.

Az Aton-himnusz erős hatással lehetett a Bibliában szereplő 104. zsoltárra,

Végül Szent Ferenc Naphimnusza:

 

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
    És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő, kik által élteted minden te alkotásodat.Mindenható, fölséges és jóságos Úr,

Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
    És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy raA te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénés minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút  által élteted minden te alkotáso