Életrajzom zenei állomásai

 Az életem minden jelentős szakasza kifejezhető azokkal a remekművekkel, amik bennem uralkodtak hatalmasan.

 Első élményeim az operák világából Verdi, Puccini, Mascagni világa, a pubertás összes romantikus érzésével ajándékoztak meg.

Aztán jött az életre szóló szerelem Mozart zenéjéhez, úgy éreztem egy élet is kevés mindent megismerni, amit komponált. Egy kis ízelítő egy fantasztikus élményemből, amit mindig újra és újra szívesen hallgatok. Ezzel találkoztam a Műegyetem ismertető előadásán, ahova barátnőmmel mentünk, másképp jöttem ki, mint ahogy bementem.

Nem szabad a vizsgaidőszakok idején tökéletes kikapcsolódást jelentő Opera előadást, a Varázsfuvolát Mozarttól kihagyni. A "kakasüllőn" élvezhettem ezeket a felejthetetlen előadásokat.

Aztán kezdődött a főiskola idején az "énekesi karrierem". Az itt hallható Schubert misét Neversben énekeltük, 130 tagú nemzetközi kórus, ebből mi 38-an az Egyetemi Kórusból, a karmester azt mondta: úgy énekeljetek, mint a magyarok, aztán meghívott minket Svájcba, ahol zeneigazgató volt. Én a koncert után azt mondtam, most nyugodtan meghalhatok, ennél szebbet nem élhetek már át.

Az Appassionata számomra igazi előadója Richter. Ő 1967-ben járt Budapesten és ezt játszotta tökéletesen, Beethoven szenvedélyével. 

 Sok év telt el, mire végre a negyvenes éveimben felfedeztem Bach zenéjében magamat. Addig nekem csak az orgona mestere volt, az ellenpontozás utolérhetetlen és legnagyobb zeneszerzője, de érzések nem fűztek hozzá, inkább csodálkozó áhitat. Aztán eljött az idő, mikor ráéreztem, hogy a hegedű kettős koncert látomás, kimondhatatlan párbeszéd  két ember közt, akik ugyan más szinten élnek, de egymásnak mindent jelentenek. Mekkora fájdalom, mekkora biztatás volt nekem. Csak ezt hallgattam, szinte megszállottan az autóban hosszú időn át.

Megint 20 évvel később valami rejtett szépség bukkant elém, szinte a semmiből. Pedig bennem élt, csak nem tudtam. Újraélesztett, színessé tette és könnyűvé a búcsút aktív életemtől.  Ennek is minden hangját ismerem, végtelen sokszor hallgattam.

Igazságtalan vagyok azzal a sok nagyszerű élménnyel, amelyiket nem említettem, de határokat kell szabni és csak azok kerültek ide, amelyek kitörölhetetlenül belém robbantak, hordozom őket elválaszthatatlanul magamtól.