Falak mindenütt.

Ma a képeim közt keresgélve elnevettem magam, mert minduntalan falak kerültek szemem elé. Ezekből szeretnék egy csokorra valót bemutatni.

Kezdem az újságfalammal, amit évente kétszer raktam ki az út szélén, hogy az iskolások feldobálják a teherautóra a papírgyűjtő napon.

 

A hegyoldalakat támasztó terméskő falak már sokkal erősebbek az ideiglenes újságfalaknál, szépségük még a hasznosságuknál is nagyobb hatást tettek rám.

A szőlőhegyeket ilyen falakkal vették körül a környéken, természetesen nem az ellenséget akarták ezzel távol tartani, hanem a falakon belül egy olyan klímát alakítottak, amitől a szőlő édes , a bor meg kitűnő lett (sok esetben nyertek díjat a Herrschaft-i gazdák)

Ezt a gyönyörű kis faházat Werdenbergben fotóztam az ottani vár alatti kis városkában. Lakott házak, egyik szebb, mint a másik.

Az egyik kis kert lépcsőjén kis pihenőt tartottam, megcsodálni a lila virágokat a vén falakon.

 



Hazatérésem sok pusztítással járt.

 

Több egércsaládnak kellett kivándorolnia a pusztítás miatt, mikor egy helybéli vállalkozó a kerti sufni falait döngette.

A tető felé is szellős kilátás nyílt a szabad ég felé, mikor fejembe vettem, hogy biztonságos kalapot kell a házikóra tenni.

  

 Egy nagyszerű mester készített szép íves bejáratokat és alakított az apró szobákból szép világos szobákat.

 Érdemes volt? Azt hiszem elég meggyőző.

A festésbe én is kicsit beleavatkoztam, csak azért, hogy tudjam milyen kemény munka, becsülni kell!!

Pihenésképp látogatás Gorsiumba a még sokkal régebbi római falakhoz

vagy a még régebbi ókeresztény sírkamrák falai közé Pécsett.