2022. szeptember 12., hétfő

Még egy nap a vénasszonyok nyaràbol?

 Sajnos vannak napok, amikor a hireket jobb kikapcsolni, mert utàna vigasztalan oràk jöhetnek, amiket nem tudunk kikerülni.

Ma a hirek végén a holnap estig tarto kellemes idöt követö hideg érkezését tudhattuk meg. Miért nem marad a jo vénasszonyok nyara kicsit tovàbb? Körülnézett és sehol sem làtott vénasszonyokat,  minek arra a néhànyra annyi idöt pazarolni? 

Valoban, senki sem akar öreg lenni, de hosszu életü, az igen. Ez pedig nem megy. Természetesen az idö vasfoga okozta nehézségeket, fàjdalmakat  enyhiteni kell, gyogyitani, ami elromlik. De amikor a làtszat kedvéért ugy kisminkelnek egy kedves öreg arcot, mintha filmszinésznö lenne, ràncok, foltok, ösz haj nélkül, annak semmi értelme nincs. Elképzelem a fàjdalmat, amikor az illuzio végetér és az arc ujra valodi lesz hosszu müszempillàk , ruzs és egy kilo alapozo festék nélkül, amit ràkentek.

A legelterjedtebb lelki betegség  manapsàg az, hogy kevesen tudjàk magukat elfogadni, aztàn ennek tudjàk be boldogtalansàgukat. Nagy üzlet ez a szépséget igérö operàcioknak, de ide sorolom a nemvàltoztatàsra buzdito kortünetet is, ami az identitàszavarbol tàplàlkozik. 

Sajnos nem a segiteni akarok lesznek tàmogatva, egyszerübb öket intoleranciàval vàdolni. Bizonyos érdekek megkövetelik az identitàsuktol megfosztott, irànyithato emberek sokasàgàt, àlsàgos jelszavakkal tàmogatva mindazt, ami kàrt okoz, valodi megoldàs helyett.

Mire nem képes az ember, ha elveszik töle az "indiàn nyàr" mulo örömét? Egy ilyen beiràsra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése