Nem csupàn professzorom volt, annàl több: belölem nélküle sosem lett volna gyogypedagogus, ha nem àll mögöttem. Ebböl én nem vettem észre semmit a föiskolai évek alatt, egy diàk voltam a sok között. De ö sokat kockàztatott azzal, hogy megvédett a marxista tanszék tàmadàsaival szemben. A felvételim és az érettségi jelesem nem voltak akadàly a föiskolàra jutàshoz, annàl inkàbb a nem titkolt kapcsolatom a hithez és egyhàzhoz. A tanév kezdete ott egy nagy jelenettel kezdödött a Bethlen téri szép épület folyosojàn. Velem szembe jött az a csoport, akik vilàgosan közölték: a hamis vilàgnézetem miatt belölem tanàr nem lehet. Aztàn ott jövök velük szemben! Hallatlan! Te itt????? Nekem sejtelmem sem volt a hàttérben történtekröl, ezért mosolyogva kihuztam magam: igen, én itt. Majd elhaladtam mellettük, akik alig tértek magukhoz.
Ez csak az elsö lépés volt, a tàmadàsok nem szüntek meg, de semmit nem hasznàltak a kizàràsomhoz. Mivel nem volt soha személyes beszélgetésem Bàrczi tanàr urral, arrol sem tudtam, hogy ö csalàdunk jobaràtjàval, aki neki is baràtja volt, milyen beszélgetés folyhatott.
Egyedül az àllamvizsga halasztàs miatt, amit az Egyetemi korus Olaszorszàgba utazàsa miatt tettem, egy felejthetetlen rövid beszélgetés volt köztünk a lépcsöhàzban. Csak annyit mondott mosolygos kék szemmel, hogy "a maga helyében én is azt tettem volna". Felmentett a rossz lelkiismeret miatt, amit éreztem és amit volt, aki szememre is vetett, milyen felelötlen vagyok. Akkoriban nem volt mindennapi, ha valakinek lehetösége adodott Romàba utazni. A vizsgàt ismétlökkel együtt àllamvizsgàztam februàrban, mindenböl igen jol, de a marxistàktol orrfintorogva kaptam elégségest, amin csendben mosolyogtam, ki a csudàt érdekel, hogy mi àll ott.
Halottak napjàn mindig gyujtok az ö emlékére gyertyàt és sosem felejtem el, hogyan segitett egy nehéz idöben megbirkozni azért, hogy lehessek, akinek lennem kellett, gyogypedagogusnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése