Dorkacica miatt a teraszt körbeveszi egy macskahàlo, hogy az elbarangolàs és azzal jàro veszélyektöl megvédje öt. A rozsàk viszont a hàlon àt tudnak nöni, föleg, miota olyan szorgalmasan zuhog az esö, mintha szeretné, hogy elfelejtsük a szàrazsàgot.
A sulyos felhök alatt a monoton esöcseppek altatoként hatnak, le le csuklik a szemem és csak az önfegyelem tart ébren. Sétàra is indulnék, màr mindent elökészitettem, de még fontolgatom, mit kell ilyen hidegben még felvenni? Ernyö nélkül természetesen felelötlenség lenne elindulni, mert bàrmikor ujra ràzendit a kisebb szünetek utàn.
A Csipkerozsika jutott eszembe, adva egy alvo személy, meg a sok kuszo rozsa. A kiràlyfi ébresztését majd hozzàképzeljük :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése