Nagy szeretettel emlékezek vissza arra a nagyszerü baràtnömre, aki a legsulyosabb àllapotàban ugy tudott hinni, hogy azt mondta nekem: Isten tenyerében érzem magam. Ez annyiszor jut eszembe, hisz aki jàratlan utakra merészkedik, azt érik kudarcok, de hogyan élem meg öket, az tölem függ. Ma ugy gondoltam, semmi sem jöhet, ami kizökkent, hisz tegnap kezajlott a nagy munka. Aztàn kiderült a zuhanyozoban, hogy nincs melegviz, a boyler feladta. Aztàn a heti vàsàrlàs következett terveimben. Az uj kapu nem nyit a tàvirànyitoval. Ilyen sem fordult elö még. De a bizonytalanra igért szerelö jön késö délutàn, a kapu hibàja is megoldhato lesz, kapok segitséget. Ràadàsul két szomszéd is összefogott, hogy a tegnapi munkàk itthagyott szemete elkerüljön innen! A hatalmas zivatar utàn süt a nap, a kedvem felderült, Baràtnöm szavai érvényesek, hordozva vagyok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése