Lassan megértem az elöttem magas kort elérteket, igy a zürichi Lilly nénémet, aki apàm unokatestvére volt. Arrol panaszkodott nekem, mikor elmult 90, hogy ö nem akar olyan öreg lenni, mint a nagyapàm, aki 96 éves lett. Hetente làtogattam és értetlenül néztem, hogy ha igaz, amit mond, akkor miért szàmolja a homeeopàtiàs cseppeket oly nagy buzgalommal? Ma màr megértem, hiszen az én egészségfenntarto Béres cseppjeimet hasonloképp ki nem hagynàm. Sokkal kellemesebb egészségesen megélni a magas kort, mint kiszolgàltatottan, betegen. Màsik nagy igazsàg is eszembe jutott, hogy elég baj öregnek lenni, de szegénységben öregnek lenni sokkal rosszabb.
Eszembe jut apàm kétségbeesett probàlkozàsa is, hogy önellàto legyen minvégig. Az àgyàn ülve probàlt porszivozni, hogy maga körül rend és tisztaság legyen.
3 éve hagytam el Svàjcot, ahol minden annyira rendezettnek làtszott az utolso napig. Tenni akartam, az életet alakitani, tanulni, szeretni az utolso lélegzetvételig. Türelmesen vàrni, mig a dolgok "helyreràzodnak", ahogy azt Erdélyben mondjàk, ha valami nem akar haladni. Igy vagyok a kert nagyszabàsu àtalakitàsàval. Most épp az esös idö teszi lehetetlenné, hogy alakuljon.
Az idösebbek életét itt is figyelem. Az utcàban van egy 4 évvel idösebb hölgy, aki 70 évesen feladta magàt, azota egyfolytàban vendég a korhàzban, mint akinek bérlete van oda. Csoda, hogy él, annyi betegsége van.
Ugy tudom Kodàly mondta, hogy a magas kor elhatàrozàs kérdése, ezért jàrt uszni és tartotta magàt karban az agg mester.
Nézzük hàt, hogy a mai nap mit tartogat szàmomra, Màr jol kezdödött, hivott a "kicsi fiam", akivel olyan jo volt beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése