Mivel nincs lehetöség összahasonlitàsra, csak talàlgatni lehet és sok sok kérdést feltenni, de ennek semmi értelme. Ami történt, az történt, az életrajzomba keményen beirva: màsodszor is hazajöttem Svàjcbol, mindenki csodàlkozàsàra.
Nem tartozom, csak magamnak valamiféle magyaràzattal. eg
Igaz, hogy öreg fàt àtültetni nem lehet, az is, hogy ha a baj bennünk van, azt helyvàltoztatàssal nem lehet megoldani. Félelemböl sem szabad cselekedni, elfutni semmi elöl nem lehet.
Eddig az itéletet sejtetö kijelentések, most jöjjenek a felmentö gondolatok. Amig élünk, addig feladni nem szabad, aktiv életet kell élni az utolso napig. A nyelv és történelem szeretete a szülöhazàhoz sosem mult el, de a csalàd örömét elönyben kellett részesiteni, ehhez Svàjc megadott minden lehetöséget, a tovàbbképzésekhez ugyszintén. Biztos anyagi helyzetemböl most sokat tehetek azért a kis hazàért, amiért felelös vagyok, ez egyben a függetlenségemet is biztositja, hogy az àltalam kialakitott szép helyen maradhatok és nem egy közösségben, amelyikhez semmi közöm. Annakidején mondtam: nem tanulok meg kàrtyàzni az öregotthon miatt.
Amint làtom, többségben az utobb leirtak. Akkor is ha a fiaimtol elvàlaszto tàvolsàg fàjdalmas. De ha ott maradok, nem lenne akkor is az? Ez korral jàr és nem függ a kilométerektöl. Ki tudja nem épp igy tudtam egy kis paradicsomot teremteni nekik, ha az életük ugy alakulna, hogy ott nem megy ugy, ahogy kéne?
Emlékezni minden szépre, ami volt és még sok szép felfedezést tenni itt a régi és uj hazàban, ugy élni hàlàsan és készen mindig valami csodàra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése