Lassan megértem az elöttem magas kort elérteket, igy a zürichi Lilly nénémet, aki apàm unokatestvére volt. Arrol panaszkodott nekem, mikor elmult 90, hogy ö nem akar olyan öreg lenni, mint a nagyapàm, aki 96 éves lett. Hetente làtogattam és értetlenül néztem, hogy ha igaz, amit mond, akkor miért szàmolja a homeeopàtiàs cseppeket oly nagy buzgalommal? Ma màr megértem, hiszen az én egészségfenntarto Béres cseppjeimet hasonloképp ki nem hagynàm. Sokkal kellemesebb egészségesen megélni a magas kort, mint kiszolgàltatottan, betegen. Màsik nagy igazsàg is eszembe jutott, hogy elég baj öregnek lenni, de szegénységben öregnek lenni sokkal rosszabb.
Eszembe jut apàm kétségbeesett probàlkozàsa is, hogy önellàto legyen minvégig. Az àgyàn ülve probàlt porszivozni, hogy maga körül rend és tisztaság legyen.
3 éve hagytam el Svàjcot, ahol minden annyira rendezettnek làtszott az utolso napig. Tenni akartam, az életet alakitani, tanulni, szeretni az utolso lélegzetvételig. Türelmesen vàrni, mig a dolgok "helyreràzodnak", ahogy azt Erdélyben mondjàk, ha valami nem akar haladni. Igy vagyok a kert nagyszabàsu àtalakitàsàval. Most épp az esös idö teszi lehetetlenné, hogy alakuljon.
Az idösebbek életét itt is figyelem. Az utcàban van egy 4 évvel idösebb hölgy, aki 70 évesen feladta magàt, azota egyfolytàban vendég a korhàzban, mint akinek bérlete van oda. Csoda, hogy él, annyi betegsége van.
Ugy tudom Kodàly mondta, hogy a magas kor elhatàrozàs kérdése, ezért jàrt uszni és tartotta magàt karban az agg mester.
Nézzük hàt, hogy a mai nap mit tartogat szàmomra, Màr jol kezdödött, hivott a "kicsi fiam", akivel olyan jo volt beszélgetni.
Pàr napja szolt a telefon, Balatongyörökböl, hogy nagyon boldoggà tenném a vendégségbe érkezett hölgyet, ha egy làtogatàsra àtugornék oda. Igy talàlkoztunk 60 hosszu év utàn és én éppen olyan boldog voltam.
Akik ismernek, azoknak mondanom sem kell melyik vagyok én, Elàrulom, ha nehéz: a kép közepén balra, fejtàmasztàs nélkül.....
A korus kronikàsànak feljegyzéseit megtalàltam a keresöben, ahol minden esemény: koncert és utazàs precizen felynegyezve olvashato. Sajnos az iroja màr nem él, de hàla neki, nyugodjon békében. Ki tudja, hogy rajtunk kivül ki maradt még emlékezni a felejthetetlen torinoi napokra.
Jozsef Attila verséböl egy sor, amit ismerünk mindannyian, de nekem a fogorvosi làtogatàs miatt jutott eszembe. Az idegen anyag kiesett két fogambol is. Folytatàsként egy màsik verssort idézek: (amit Tiszta szivvel c. irt:)
s halált hozó fű teremAz idegen anyagot màsikkal potolta az ügyes orvos, a kardiologus meg boldogan közölte velem, hogy szép a szivem. Ugyanezt àllitotta a Dentalhygiénikus hölgy is csupa kedvességböl.
Szegény Jozsef Attilànak sajnos ilyen dicséreteket nem mondhattak magas koràban, tulsàgosan fiatalon érte a halàl. A verseiben él és örökké velünk marad.
Mivel nincs lehetöség összahasonlitàsra, csak talàlgatni lehet és sok sok kérdést feltenni, de ennek semmi értelme. Ami történt, az történt, az életrajzomba keményen beirva: màsodszor is hazajöttem Svàjcbol, mindenki csodàlkozàsàra.
Nem tartozom, csak magamnak valamiféle magyaràzattal. eg
Igaz, hogy öreg fàt àtültetni nem lehet, az is, hogy ha a baj bennünk van, azt helyvàltoztatàssal nem lehet megoldani. Félelemböl sem szabad cselekedni, elfutni semmi elöl nem lehet.
Eddig az itéletet sejtetö kijelentések, most jöjjenek a felmentö gondolatok. Amig élünk, addig feladni nem szabad, aktiv életet kell élni az utolso napig. A nyelv és történelem szeretete a szülöhazàhoz sosem mult el, de a csalàd örömét elönyben kellett részesiteni, ehhez Svàjc megadott minden lehetöséget, a tovàbbképzésekhez ugyszintén. Biztos anyagi helyzetemböl most sokat tehetek azért a kis hazàért, amiért felelös vagyok, ez egyben a függetlenségemet is biztositja, hogy az àltalam kialakitott szép helyen maradhatok és nem egy közösségben, amelyikhez semmi közöm. Annakidején mondtam: nem tanulok meg kàrtyàzni az öregotthon miatt.
Amint làtom, többségben az utobb leirtak. Akkor is ha a fiaimtol elvàlaszto tàvolsàg fàjdalmas. De ha ott maradok, nem lenne akkor is az? Ez korral jàr és nem függ a kilométerektöl. Ki tudja nem épp igy tudtam egy kis paradicsomot teremteni nekik, ha az életük ugy alakulna, hogy ott nem megy ugy, ahogy kéne?
Emlékezni minden szépre, ami volt és még sok szép felfedezést tenni itt a régi és uj hazàban, ugy élni hàlàsan és készen mindig valami csodàra.
Bevallom, nem hiszem, hogy màsként, mint a legtöbb ember én is beértem volna azzal, hogy nagyjàbol tudom és ismertem nagyszüleimet. De apai nagyapàmtol hozzàm jutott az ö csalàdkutatàsa, amit nem joszàntàbol kezdett, hanem egy borzalmas idö követelt meg. Tehàt az összes apai felmenöket hetediziglen ajàndékba kaptam. Mivel kivàncsi természetü vagyok, kihasznàltam a lehetöséget egy génkutatàsra is, aminek következtében bekerültem az ö csalàdfa kutato nyilvàntartàsukba is. Ezért idönként rokonok nevét tudom meg, akikkel közös össel rendelkezek. Ilyen ös a cimben emlitett Abraham Grimm, aki 10 generàcioval ezelött élt: 1607-1687-ig. Màr a neve is nagyon tetszett, hisz könyveim közt jelentös szàmban vannak a mesekönyvek.
Aztàn elkezdtem töprengeni, hogy hàny elöttem született kellett ahhoz, hogy belölem ember legyen. Csak apai àgon összeadva:512!
Ha most a többi szàlat is hozzàadom, hànyan lennének? Nem ijednék meg a hatalmas szàmtol, aami mögött emberi sorsok, történelmi események vannak?
A fantàziànak nincs hatàra, elödeinknek sem, bennem is folytatodnak a lehetöségek, de hogy mit kezdek velük még ebben a korban is, az tölem függ. Bàr eröt adna az a sok szeretet, ami létünket megteremtette.
Dorkacica miatt a teraszt körbeveszi egy macskahàlo, hogy az elbarangolàs és azzal jàro veszélyektöl megvédje öt. A rozsàk viszont a hàlon àt tudnak nöni, föleg, miota olyan szorgalmasan zuhog az esö, mintha szeretné, hogy elfelejtsük a szàrazsàgot.
A sulyos felhök alatt a monoton esöcseppek altatoként hatnak, le le csuklik a szemem és csak az önfegyelem tart ébren. Sétàra is indulnék, màr mindent elökészitettem, de még fontolgatom, mit kell ilyen hidegben még felvenni? Ernyö nélkül természetesen felelötlenség lenne elindulni, mert bàrmikor ujra ràzendit a kisebb szünetek utàn.
A Csipkerozsika jutott eszembe, adva egy alvo személy, meg a sok kuszo rozsa. A kiràlyfi ébresztését majd hozzàképzeljük :D
Csak almaecet hiànyzott a paradicsomsalàtàhoz, gondoltam egy közeli üzlethez sétàlok. Emellett üldögélt egy koldus, nem volt sok a sapkàjàban. A pénztàrnàl màr elökészitettem zsebembe téve amit neki szàntam, hogy ne üljön ott hiàba. Ràmnézett, köszönte és meglàttam az örömöt a szemében, amire csak azt mondhattam: szivesen.
Hazafelé egy anyuka jött velem szemben, a kocsiban apro gyerek, akinek szeme ràmragyogott.
A mai nap nem telt hiàba.
Nem csupàn professzorom volt, annàl több: belölem nélküle sosem lett volna gyogypedagogus, ha nem àll mögöttem. Ebböl én nem vettem észre semmit a föiskolai évek alatt, egy diàk voltam a sok között. De ö sokat kockàztatott azzal, hogy megvédett a marxista tanszék tàmadàsaival szemben. A felvételim és az érettségi jelesem nem voltak akadàly a föiskolàra jutàshoz, annàl inkàbb a nem titkolt kapcsolatom a hithez és egyhàzhoz. A tanév kezdete ott egy nagy jelenettel kezdödött a Bethlen téri szép épület folyosojàn. Velem szembe jött az a csoport, akik vilàgosan közölték: a hamis vilàgnézetem miatt belölem tanàr nem lehet. Aztàn ott jövök velük szemben! Hallatlan! Te itt????? Nekem sejtelmem sem volt a hàttérben történtekröl, ezért mosolyogva kihuztam magam: igen, én itt. Majd elhaladtam mellettük, akik alig tértek magukhoz.
Ez csak az elsö lépés volt, a tàmadàsok nem szüntek meg, de semmit nem hasznàltak a kizàràsomhoz. Mivel nem volt soha személyes beszélgetésem Bàrczi tanàr urral, arrol sem tudtam, hogy ö csalàdunk jobaràtjàval, aki neki is baràtja volt, milyen beszélgetés folyhatott.
Egyedül az àllamvizsga halasztàs miatt, amit az Egyetemi korus Olaszorszàgba utazàsa miatt tettem, egy felejthetetlen rövid beszélgetés volt köztünk a lépcsöhàzban. Csak annyit mondott mosolygos kék szemmel, hogy "a maga helyében én is azt tettem volna". Felmentett a rossz lelkiismeret miatt, amit éreztem és amit volt, aki szememre is vetett, milyen felelötlen vagyok. Akkoriban nem volt mindennapi, ha valakinek lehetösége adodott Romàba utazni. A vizsgàt ismétlökkel együtt àllamvizsgàztam februàrban, mindenböl igen jol, de a marxistàktol orrfintorogva kaptam elégségest, amin csendben mosolyogtam, ki a csudàt érdekel, hogy mi àll ott.
Halottak napjàn mindig gyujtok az ö emlékére gyertyàt és sosem felejtem el, hogyan segitett egy nehéz idöben megbirkozni azért, hogy lehessek, akinek lennem kellett, gyogypedagogusnak.
Nem ohajtok közhelyeket irni, mert azok unalmasak. Sokkal inkàbb arrol, hogy a legnehezebb idökben is elérhetjük azt, hogy teljes békességben érezzük magunkat mindennek ellenére. Mikor senki màs nem adna egy fabatkàt sem arra, amiben bizok, remélek, de képes egy idegen ember mosolya eloszlatni minden bànatom, csak ugy. Ha nemvàrt helyröl kapok segitséget, akkor, amikor màr semmi eröm nincs. A semmiböl , minden recept nélkül csodàlatos finom ebédet tudok csinàlni. Ràébredek egy összefüggésre, igazsàgra, amit eddig nem vettem észre. Amikor nem könyvböl, hanem tapasztalatbol àtélem a lebegést, a lét örömét. Hànyszor tudtam a sebek helyett egy nyilo viràgra forditani a tekintetem. A sokszor megélt csodàkat elmesélni, s ha senki sincs épp, aki hallgatnà, hàt leirni.
Sajnos vannak napok, amikor a hireket jobb kikapcsolni, mert utàna vigasztalan oràk jöhetnek, amiket nem tudunk kikerülni.
Ma a hirek végén a holnap estig tarto kellemes idöt követö hideg érkezését tudhattuk meg. Miért nem marad a jo vénasszonyok nyara kicsit tovàbb? Körülnézett és sehol sem làtott vénasszonyokat, minek arra a néhànyra annyi idöt pazarolni?
Valoban, senki sem akar öreg lenni, de hosszu életü, az igen. Ez pedig nem megy. Természetesen az idö vasfoga okozta nehézségeket, fàjdalmakat enyhiteni kell, gyogyitani, ami elromlik. De amikor a làtszat kedvéért ugy kisminkelnek egy kedves öreg arcot, mintha filmszinésznö lenne, ràncok, foltok, ösz haj nélkül, annak semmi értelme nincs. Elképzelem a fàjdalmat, amikor az illuzio végetér és az arc ujra valodi lesz hosszu müszempillàk , ruzs és egy kilo alapozo festék nélkül, amit ràkentek.
A legelterjedtebb lelki betegség manapsàg az, hogy kevesen tudjàk magukat elfogadni, aztàn ennek tudjàk be boldogtalansàgukat. Nagy üzlet ez a szépséget igérö operàcioknak, de ide sorolom a nemvàltoztatàsra buzdito kortünetet is, ami az identitàszavarbol tàplàlkozik.
Sajnos nem a segiteni akarok lesznek tàmogatva, egyszerübb öket intoleranciàval vàdolni. Bizonyos érdekek megkövetelik az identitàsuktol megfosztott, irànyithato emberek sokasàgàt, àlsàgos jelszavakkal tàmogatva mindazt, ami kàrt okoz, valodi megoldàs helyett.
Mire nem képes az ember, ha elveszik töle az "indiàn nyàr" mulo örömét? Egy ilyen beiràsra.
Nagy szeretettel emlékezek vissza arra a nagyszerü baràtnömre, aki a legsulyosabb àllapotàban ugy tudott hinni, hogy azt mondta nekem: Isten tenyerében érzem magam. Ez annyiszor jut eszembe, hisz aki jàratlan utakra merészkedik, azt érik kudarcok, de hogyan élem meg öket, az tölem függ. Ma ugy gondoltam, semmi sem jöhet, ami kizökkent, hisz tegnap kezajlott a nagy munka. Aztàn kiderült a zuhanyozoban, hogy nincs melegviz, a boyler feladta. Aztàn a heti vàsàrlàs következett terveimben. Az uj kapu nem nyit a tàvirànyitoval. Ilyen sem fordult elö még. De a bizonytalanra igért szerelö jön késö délutàn, a kapu hibàja is megoldhato lesz, kapok segitséget. Ràadàsul két szomszéd is összefogott, hogy a tegnapi munkàk itthagyott szemete elkerüljön innen! A hatalmas zivatar utàn süt a nap, a kedvem felderült, Baràtnöm szavai érvényesek, hordozva vagyok....
A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) a páfrányfenyőfélék családjába tartozó lombhullató fa, amely akár 30-35 méteres magasságot is elérhet. Jól tűri a városi körülményeket, valamint hazánkban fagytűrő is.
A világ egyik legérdekesebb fája a ginkgo biloba, ami akár 1000 évig is elélhet. A ginkgo bilobát már több, mint 5000 éve a kínai orvoslásban.
Nem panaszkodok, hisz a csend megtörése akaratombol történik. Valaki mondta, ha nincs bajod, tudsz csinàlni magadnak. Milyen igaz. Holnap minden helységben folyik a furàs, kalapàlàs, mig a légkondicionàlok a helyükre kerülnek. Lesz itt por, piszok, làrma. Ràkövetkezö nap pedig a tetön folytatodik a sürgös munka, amivel megoldodik az energiaellàtàs kis hàzamban, ezzel kizàrva magam az ajvékolo többségböl, akiket érint a vàlsàg. Hogy a mocskos politika àll az egész mögött, az nekem vilàgos, de erröl hagyom azokat vitàzni, akik értenek is hozzà. Néhàny "hozzàértö" màr ovott a villàmcsapàstol is, mire megtudtam, hogy emiatt ugyan ne föjön a fejem, mert magasfeszültségre is van orvossàg a napelemekben, mint ahogyan a feleslegesen termelt àramért a visszajàro pénzt is megkapom. Na, ezért a beruhàzàsért ezt el is vàrom. :D
Màr csak a biztositot kell felkeresni a valos lehetöségek anyagi következményei miatt, mint a jégverés pl. Külön öröm, hogy a csöpögö gàzboylert is megjavitjàk az érkezö szakemberek, talàn azzal a javaslattal, hogy nem àrtana azt sem kicserélni. Üzlet az üzlet, mindennek àra van, igy ma a napsugarakbol eröt meritek a ràm vàro megprobàltatàsokhoz.
Szerző: