Öntörvényü kis viràg

Ma nehéz szürke felhök boritottàk az eget, de nem volt szél és tul hideg sem. A parkban egy kezemen meg tudtam volna szàmolni hànyan voltak. Föleg kiskutyàkat sétàltatok, akiknek ez kötelesség.

A hatalmas fàk csucsain madarak csiviteltek, de különben gyönyörü csend és békesség. Aztàn a fàk alatt is körülnéztem és alig hittem a szememnek: nyilo sàrga viràgok a szàraz levelek közt. Mit sem törödve  kalendàriummal, most érezték, hogy nyilni kell. Ugy gondoltàk, feladatuk van, tanitani akarnak. Megértettem.

Apro esöcsepp hullott a szemem mellé, mintha figyelmeztetne: most menj haza. Ennyi szépet kaptàl és az egy ora séta is megtörtént.