Méltóság

 Ma reggel ez a szó nem megy ki a fejemböl. tehàt a legjobb "kiírni" mindazt , ami eszembejut, talàn ràjövök közben, hogy miért,

Mindig nagyon fontos volt nekem úgy megadni, mint megkapni, ami méltó. Félelmetesek voltak azok a talàlkozàsok, amikor erről szó sem volt.  Pl. részeg emberek làtvànya az utcàn  undort és szomorúságot vàltott ki, nagy kerülővel tértem ki elölük. A megalàzàsomat sem tűrtem, gyermeki méltóságomat sértette egy nagybàcsi azzal, hogy "gyereknek kuss a neve". 

De nem csak emberi méltóság van, hanem àllati is. Mikor Amadeus cicàm meghalt betekertem pamut kendőbe és  a sírját alatta és fölötte szárított levendulàval borítottam, igy éreztem hozzà méltónak.

Külön nagy téma az idősek méltósága, ami aktuàlissà tette ezt a gondolatsort. Egyrészt attól függ, rendelkezünk e elég szellemi és fizikai erővel, hogy irányítani tudjuk a mindennapi kihívásokat. A balesetem kényszeritett olyan vàltoztatàsokra, amiket meg tudtam oldani. Most a gyógytorna következik, vagyis a telefonos egyeztetés, mikor jön.  Lassan kisebb utakra úgy az autóval, mint gyalog képesnek érzem magam.  

A sok segítőkész emberért hàlàs vagyok.