Minden nap meg kell talàlni a helyes vàlaszt a döntésekben. Tehàt a lehetöségek közül azt vàlasztani, ami mindennél fontosabb. Kell ehhez jó önismeret és a képesség, hogy minden màs véleménnyel szemben meg tujam védeni, miért igy döntöttem.
Minden konkrétum nélkül, mégis érthetően szeretnék most erről pàr sort írni, csak úgy a magam erősítésére.
Adott egy vàllalkozo, aki több mint 2 éve a kapunyitoval és a hozzà fűződő bizalmammal együtt befejezés nélkül eltűnt, miutàn felkértem, hogy szeptember végéig fejezze be a vàllalt munkàt.
Milyen àron kapnàm meg azt, ami igazsàg szerint jàr nekem? Mit veszitek, ha soha többet nem jelenne meg és én hagynàm eltűnni. Valamint mit nyerek, ha ez bekövetkezik?
Mi a legfontosabb nekem? Mitől békések a napjaim, amit egy ilyen küzdelem tönkre tenne?
Minden haragom ellenére a sajnàlatom a legerősebb, amit érzek. Hogy tud élni valaki abban a tudatban, hogy a szava semmit nem ér? Abban a tudatban, hogy lopàssal sem jön rendbe zilàlt élete?
Minden értem aggódónak üzenem, ezutàn jobban vigyàzok, de gyanakvó sosem leszek, mert azzal élni állandó félelmet jelentene. Maradok, aki voltam, és ezutàn sem panaszkodni, sem tíz körömmel ragaszkodni az igazamhoz nem fogok.
Csak azért, mert tudom, mi az igazàn fontos: a bennem uralkodó békesség és szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése