2022. április 10., vasárnap

Miért mesél az egyik, a màsik nem?

 Visszatekintve hosszu életemre egy soha meg nem fejthetö talànyra bukkantam. Ha valamit elmeséltem és utàna kértem a hallgatot, hogy ö is mondjon màr valamit, engem érdekelne, akkor azt a vàlaszt kaptam: nem volt semmi különös.

Akkor a különös csak velem történik meg? Nem hiszem. Az én életem is csupa apro, talàn jelentéktelen eseményböl tevödik össze, de felfedezek bennük valami csodàlatosat. Mint ma reggel, amikor a kertem egy rigonak koncertteremként szolgàlt . Micsoda akusztika a körülvevö falak miatt! Dorkànak is tetszett, ha màs okokbol is.

A sétàim a kastélyparkban épp igy csodàsak, valami aprosàgra teljes figyelemmel odafordulok és màs nem kell a boldogsàghoz. 

Megfigyelem az embereket a Sétàlo utcàban, rengeteg furcsa, érdekes dolog késztet mosolyra, gondolatokat ébreszt. Egy dolgozatiràsra emlékszem a gimiben. Mikszàth müveiben a furcsa emberek volt az egyik téma. Talàn csak én vàlasztottam és nagyon élveztem. Megérteni, mi van a hàttérben, hogy együttérezhessek azokkal, akikkel nem könnyü. 

Persze az is elöfordul, hogy tehetetlennek érzem magam és mindent reménytelennek érzek, akkor nem irok, nem sokat beszélek, visszahuzodok a csigahàzamba. Ott a cicàm megtanit arra, hogyan kell meggyogyulni, addig dorombol és mondja a magàét. Akkor ö mesél nekem az ö bölcsességével.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése