Ma 90 éve született, akire emlékezni akarok ma. Miatta hagytam el Svàjcot 2008-ban és miatta tértem vissza 2 évre 2017 novemberében.
Enélkül szegényebb lennék hatalmas élményekkel, amikért hàlàs vagyok. Benne van az erö, az élet hatalmas szeretete, tehàt mindaz, ami ma is képessé tesz sok nehézség leküzdésére.
Mint a Hegyeskö 16 emeletnyi lépcsöin feljutni a csucsra és onnan tekinteni körül, a Balatonra és a Tanuhegyekre. Azzal màr nem dicsekszem, mert ez nyilvànvalo, hogy izomlàz és bokafàjàs nélkül nem ment.
Hàlàval emlékszem vissza, akkor is, ha 5 éve mélyen érintett az, hogy egyedül maradtam és a visszatérésem Svàjcba kudarcnak éltem àt és nagy veszteségnek. De én a tiszta dolgokat szeretem: "igen vagy nem legyen a ti beszédetek" alapjàn. Igy lehetett a Bad Ragazban töltött 2 év ujabb szép idö, elökészület a végsö hazatéréshez.
Lehet, hogy erre a Hegyesköre ujra felmegyek, még a lépcsök szàmàt is meg fogom mondani aztàn, mert jobban felkészülök a turàra.
A 15 emelet lépcsöi legyözve, de a foton a Badacsony sokkal szebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése