Rendhagyo bejegyzés, mert néha erre is szükség van. Az idöjàràs sem igazàn az, amit elvàrunk töle àprilisban, tehàt ne legyenek hamis elvàràsok velem szemben sem. Tehàt az elmult éjfélkor ahelyett, hogy a màsik oldalamra fordultam volna, felkeltem. A cicàm is csodàlkozott. Mi van, uj szokàsok? Az iroasztalomhoz mentem, elinditottam a laptopot és ami utàna jött, az feledtette velem a térdfàjàsom, az ébredés miatti sajnàlkozàsom, vagyis minden màst. Egyszerüen boldog voltam. A rémképek helyett derüs mosoly, ünnepi hangulat.
Azt is azonnal elképzeltem, hogy a reggeli beszélgetésben ezt hogyan kommentàlom öcsémnek (aki olyan kedves és minden nap kis beszélgetésben bizonyosodik meg arrol, hogy egyedülélö növérével minden rendben van).
Tehàt közöltem vele, hogy sem Svàjcba vissza nem megyek, sem az életkedvem nem adom fel, mint ahogy azt ovatosan elözöleg közöltem vele, mi lesz ha a szennykoalicio hatalomra jutna. Erröl szo sincs és ma a nap is kisütött, de még hideg van. Hiàba a természet lassabban szedi össze magàt kinn, mint bennem. Ki tudja, a hàrom gyümölcsfa terméséböl még talàn kostolhatok is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése