Tegnap is hiàba vàrtam a hàziorvosom visszahivàsàra a szemhéj alatt kinött valami eltàvolitàsa miatt. Biztos nem talàlt alkalmas sebészt, aki ezt el tudnà tüntetni baj nélkül. Ilyenkor vigaszt keres az ember. Hiszen annyi de annyi szépet làttam, hogy arra emlékezni is gyönyörüséges. A korussal a csodàs olasz utakon Firenze, Roma, Capri, Nàpoly, aztàn ràadàsnak a francia Nevers. Michelangelo Pietàja, Dàvidja, mint a csodàk csodàja. Svàjc minden tàja, màr az elsö utnàl Engadinba egy uj vilàgot nyitott meg. Aztàn az izraeli utazàs a szinai sivatagon àt a Holt tenger, a Sirato fal àtélése , majd az utazàs Californiàba, Nagyapàmmal a beszélgetések (ö akkor 94 volt), a Csendes Oceàn làtvànya, Tunezia a két apro fiammal jàzminviràgzàskor.A grànitkövekböl kirakott Stockholm erdélyi vendégszeretettel, Elzàszban a gyönyörü Münster Strassbourgban. Sajnos nagyon késön Erdély Màtyàs kiràly szülöhàzàval Kolozsvàrott.
Befejezem, bàr tudom sok minden kimaradt, azért làthattam, àtélhettem, érezhettem végtelen sokat. Akkor most mit nyavalygok emiatt a hangya miatt, ami kinött belölem és egyenlöre nincs sebész, aki le tudnà szedni. Az emlékek maradnak igy is, ugy is. A többivel nem kell törödni, elmulik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése