Ma olyan kellemesre fordult az idö, hogy kiülhettem a teraszra cicàm tàrsasàgàban. Együtt figyeltük az életet körülöttünk. Minden hangra, napsugàrra, szelfujàsra odaszàllo sziromra ràcsodàlkoztunk. Az almarügyekre, melyek épp nyilàsban vannak, a cseresznyeviràgokra az utolso nyilo napjaikban. A tàvolban a piros és sàrga tulipànokra, a diofa elsö kibomlo leveleire.
Azt hiszem megértettem az üzenetet, a megszolitàst. Nyitva vagyok a teremtés csodàira, hàlàsan köszönöm, hogy làthatom, hallhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése