Màjusi reménységek

Az àprilis a "bolondok napjàval" kezdödik, ki tudja jobban becsapni a màsikat, idöjàràsban is elhiresült, hogy a megbizhatatlan idöt àprilisi idöjàràsnak mondjuk. Egészében kérdésfeltevésre jo csak, de semmiképp megoldàsra.

Most az utolso napon felsohajthatunk, akik ezt a bizonytalansàgot nehezen viseljük és nagy vàrakozàssal tekintünk a màjusra, vagyis reménykedünk, hogy ami jo elkezdödött, az jol is fog végzödni.

A hàz külsö falainak szigetelésere 3 napot mondott a vàllalkozo, tehàt ha 3 hét lesz, akkor is elkészül màjusban!

A kertépités 15 -e utàn folytatodik. tehàt ho végéig màr làtvànyosan màs lesz a kép, ha a készben majd ugy nyàr közepén reménykedhetek.

Végül önmagam tatarozàsa is emlitést érdemel, mert ugy 10.-e felé fogadnak a korhàzban szemrevételezés miatt, aztàn mikor sorolnak be kés alà, az a csillagokban van megirva, majd megmondjàk, talàn még ezévben. 5 orvos kellett hozzà, hogy idàig eljussak. Nem különös, ha most egy màsik ügyben nincs bennem buzgosàg egy uj orvosnàl jelentkezni, hogy vàltozàs lehessen a mostani gyogyszer hasznàlat miatt. El sem akarom gondolni, mi lenne, ha tényleg beteg lennék....

Megprobàltatàsbol fakado remény

Ha valamiért érdemes hosszu ideig élni, akkor az a tapasztalat, hogy a sok nehézség, baj csak arra volt jo, hogy abbol megszülessen a legértékesebb, legszebb: a reménység. Nemrég azzal zàrtam le egy heves vitàt, hogy a bennem élö békesség ezerszer fontosabb, mint az, hogy igazam legyen minden àron. Erre màr volt néhàny hasonlo eset az életemben, amikor dönteni kellett, hogy tovàbb keresek érveket, amikkel gyözni akarok, vagy lezàrom a vitàt azzal, hogy visszavonulok, mert a kapcsolat többet jelentett a vitàban valo sikeremnél.

 Talàn azért fogyott el manapsàg a reménység, mert a megprobàltatàsok elöl menekül mindenki, tehàt nem làtja nagy lehetöségnek azt, hogy a àllhatatos tud maradni és ezzel csodàs tapasztalatra tehet szert. A hàlàs életnek ez a gyökere. 

Dorkàval a dolce far niente

 Ma olyan kellemesre fordult az idö, hogy kiülhettem a teraszra cicàm tàrsasàgàban.  Együtt figyeltük az életet körülöttünk. Minden hangra, napsugàrra, szelfujàsra odaszàllo sziromra ràcsodàlkoztunk. Az almarügyekre, melyek épp nyilàsban vannak, a cseresznyeviràgokra az utolso nyilo napjaikban. A tàvolban a piros és sàrga tulipànokra, a diofa elsö kibomlo leveleire. 

Azt hiszem megértettem az üzenetet, a megszolitàst. Nyitva vagyok a teremtés csodàira, hàlàsan köszönöm, hogy làthatom, hallhatom.

Fehér vasàrnap

Husvét utàni vasàrnap fehérbe öltözik a làny, a fiuk a gyönyörü himzések helyett fekete mellényben feszitenek és viszik az ünnepi zàszlokat. 

Nem hiànyzik a lovas kiséret sem, ha màr Keszthely, erre adnak.

A szinhely minden évben a templom elötti tér, ahol még tàncra is penderülhetnek. 

Együtt keresik fel a többi templomtereket, összetarto erö van ebben.

Beszédet mond hozzàjuk a gyülekezet lelkipàsztora.

 Engem meglepetésszerüen ért ez a làtvàny, nem ismertem ezt a népszokàst. Remélem korrekt a leiràsom. Még sokat kell tanulnom, mire kulturàlt vidéki leszek.

Minden egyszerü (és érthetetlen)

Kitartoan tudok harcolni, de néha ugy érzem teljesen hiàba, mert mikor ugy érzem màr megfejtettem az internetes élet titkait, visszahuzodik egy burokba, ami feltörhetetlen. Legalàbbis nekem. Akkor tartok egy kis szünetet. Nagy lélegzetet veszek és ujrakezdem.  Pillanatnyilag a labor leleteimet szeretném megtekinteni. Oh, a vilàg legegyszerübb dolga. Csak be kell lépni a megadott oldalra. Aztàn jön a regisztràlàs, ahol olyasmit kérnek, amit nem tudom hol keressek. Tehàt kivül maradok és tovàbb töprengek. 

Egy generàcioval fiatalabb làtogatom pillanat alatt megfejtette a talànyt: elöbb el kell menni az u.n. Kormànyablakhoz és ott megkapom a bejelentkezéshez szükséges adatokat! Hogy ezt miért nem irtàk eleve a hasznàlati utasitàs elé?

Emléknap van

 Ma 90 éve született, akire emlékezni akarok ma. Miatta hagytam el Svàjcot 2008-ban és miatta tértem vissza 2 évre 2017 novemberében.

Enélkül szegényebb lennék hatalmas élményekkel, amikért hàlàs vagyok. Benne van az erö, az élet hatalmas szeretete, tehàt mindaz, ami ma is képessé tesz sok nehézség leküzdésére. 

Mint a Hegyeskö 16 emeletnyi lépcsöin feljutni a csucsra és onnan tekinteni körül, a Balatonra és a Tanuhegyekre.  Azzal màr nem dicsekszem, mert ez nyilvànvalo, hogy izomlàz és bokafàjàs nélkül  nem ment. 

Hàlàval emlékszem vissza, akkor is, ha 5 éve mélyen érintett az, hogy egyedül maradtam és a visszatérésem Svàjcba kudarcnak éltem àt és nagy veszteségnek. De én a tiszta dolgokat szeretem: "igen vagy nem legyen a ti beszédetek" alapjàn. Igy lehetett a Bad Ragazban töltött 2 év ujabb szép idö, elökészület a végsö hazatéréshez.

Lehet, hogy erre a Hegyesköre ujra felmegyek, még a lépcsök szàmàt is meg fogom mondani aztàn, mert jobban felkészülök a turàra.

A 15 emelet lépcsöi legyözve, de a foton a Badacsony sokkal szebb!

Viràgtenger és meseszép lovak

Nem tudtam elmenni mellettük, hogy meg ne csodàljam öket, ehhez egy foto is hozzà tartozott, ime.

A husvéti programhoz a kastélyparkban lovasbemutato is tartozott, kinn a vàrosban meg gyerekeket vittek diszruhàba öltözött lovasok kis sétalovaglàsra.

 

Husvétra ajàndékba

 

Nem csak nekem, de a szomszédnak is tetszik a viràgzo cseresznyefa. Ugy gondolta a magasbol a làtvàny még érdekesebb és a fotot elküldte, hogy én is örüljek neki. 

Magyaràzatként: az auto mögött a kertépitö halmozta fel a homokot, ami az utak jàrhatosàgàt biztositja esös idöben is.

A hàz szigetelése és a kis elötetö cseréje hamarosan nagy vàltozàsokat fog hozni, tehàt ez a régi àllapot rögzitése, ami nem lesz rossz az uj értékeléséhez. A térkövezés is néhàny m2-el lesz kibövitve, hogy a terasz folytatàsa lehessen. A kerités a szomszéd felé ugyszintén el fog készülni. Nem vagyok türelmetlen, nem segit semmit, ezt magamnak mondogatom, mert a valosàg az, hogy màr szeretnék tullenni rajta.

Feladni vagy halasztani?

 Màr kétszer elindultam, most meg itt ülök és az elöbb készitett fotokat hoztam ide, hogy igazoljam miért nem sétàlok. De ha zuhog az esö, akkor tarthatom az ernyöt, mégis vizes leszek, ha a szél fuj.

A nagy körakàst levàgtam, senkit sem akarok azzal a heggyel megrémiteni, igy csak egyet lehet làtni a kert végében.

A cseresznyefàba pedig beleszerettem, egészen japàn érzéseim vannak, nekik ünnep ez.Sajnos itt is lerakva a làbàhoz mindaz, ami a kertrendezés velejàroja. Igyekezetem, hogy a macskahàlo ne csufitsa a képet, nem engedett meg jobb felvétel...

Tovàbbra is borult, reménytelennek tünik, hogy ma el tudjak indulni. Jutalmam nem maradt el, kedves szomszédasszonyom hozott meggyes és turos pitét. Hol érdemeltem ezt meg? Nagyon finom!!!

Majdnem 4 ora lett mire kimerészkedtem és làm mekkora különbség! Sütött a nap, a füszàlakon csillogtak az esöcseppek és a vilàg egyböl szép lett!

Golya a nagy réten

 A kisvasutbol elég messziröl sikerült a golyapàr egyikét fotozni. A mocsaras réteken jol érzik magukat, öröm, hogy hazajöttek!

Egy öreg utazo vigasza

 Tegnap is hiàba vàrtam a hàziorvosom visszahivàsàra a szemhéj alatt kinött valami eltàvolitàsa miatt. Biztos nem talàlt alkalmas sebészt, aki ezt el tudnà tüntetni baj nélkül. Ilyenkor vigaszt keres az ember. Hiszen annyi de annyi szépet làttam, hogy arra emlékezni is gyönyörüséges. A korussal a csodàs olasz utakon Firenze, Roma, Capri, Nàpoly, aztàn ràadàsnak a francia Nevers. Michelangelo Pietàja, Dàvidja, mint a csodàk csodàja. Svàjc minden tàja, màr az elsö utnàl Engadinba egy uj vilàgot nyitott meg. Aztàn az izraeli utazàs a szinai sivatagon àt a Holt tenger, a Sirato fal àtélése , majd az utazàs Californiàba, Nagyapàmmal a beszélgetések (ö akkor 94 volt), a Csendes Oceàn làtvànya, Tunezia a két apro fiammal jàzminviràgzàskor.A grànitkövekböl kirakott Stockholm erdélyi vendégszeretettel, Elzàszban a gyönyörü Münster Strassbourgban. Sajnos nagyon késön Erdély Màtyàs kiràly szülöhàzàval Kolozsvàrott. 

Befejezem, bàr tudom sok minden kimaradt, azért làthattam, àtélhettem, érezhettem végtelen sokat. Akkor most mit nyavalygok emiatt a hangya miatt, ami kinött belölem és egyenlöre nincs sebész, aki le tudnà szedni. Az emlékek maradnak igy is, ugy is. A többivel nem kell törödni, elmulik.

Micsoda igéretek :D

Nem csak a japànok ünnepe a cseresznyeviràgzàs! Az enyém is!

Még öszibarack is lesz talàn, ha minden jol megy.

Ezt a fotot érzem a legeröteljesebbnek, csodàlatos a nyilàs elötti utolso pillanat.

Ezek az apro kis ibolyaszerüségek hatalmas szàmban diszitik a most még kopàr kertet.

 Néhàny a sok tulipànbol is életben maradt a nagy àsàsok ellenére.

A kajszibarackfàkon is van életnek nyoma, levélkék igyekeznek kibujni és most ennek is örülhetek: lesznek!

Miért mesél az egyik, a màsik nem?

 Visszatekintve hosszu életemre egy soha meg nem fejthetö talànyra bukkantam. Ha valamit elmeséltem és utàna kértem a hallgatot, hogy ö is mondjon màr valamit, engem érdekelne, akkor azt a vàlaszt kaptam: nem volt semmi különös.

Akkor a különös csak velem történik meg? Nem hiszem. Az én életem is csupa apro, talàn jelentéktelen eseményböl tevödik össze, de felfedezek bennük valami csodàlatosat. Mint ma reggel, amikor a kertem egy rigonak koncertteremként szolgàlt . Micsoda akusztika a körülvevö falak miatt! Dorkànak is tetszett, ha màs okokbol is.

A sétàim a kastélyparkban épp igy csodàsak, valami aprosàgra teljes figyelemmel odafordulok és màs nem kell a boldogsàghoz. 

Megfigyelem az embereket a Sétàlo utcàban, rengeteg furcsa, érdekes dolog késztet mosolyra, gondolatokat ébreszt. Egy dolgozatiràsra emlékszem a gimiben. Mikszàth müveiben a furcsa emberek volt az egyik téma. Talàn csak én vàlasztottam és nagyon élveztem. Megérteni, mi van a hàttérben, hogy együttérezhessek azokkal, akikkel nem könnyü. 

Persze az is elöfordul, hogy tehetetlennek érzem magam és mindent reménytelennek érzek, akkor nem irok, nem sokat beszélek, visszahuzodok a csigahàzamba. Ott a cicàm megtanit arra, hogyan kell meggyogyulni, addig dorombol és mondja a magàét. Akkor ö mesél nekem az ö bölcsességével.

Mielött ujra esni kezd

Reggel azt mondtàk, hogy csak észak keleten fog sütni a nap, amit nem hittem el, mert Keszthely nem ott van és ragyogo napsütés volt. A sétàmat a felhösödö égbolt alatt, mégis töretlen örömmel tettem meg, mert megszàmlàlhatatlan pitypang boritja most a park fài alatt a földet. A viràgàgyàsok is csodàsak, a kastély mellett azokat probàltam fotozni.

 

Dorka és a tavasz

Szigoruan ellenörzött macskahàlo védi Dorkàt a hatalmas vàndorkedvétöl. Magam is gyakran kinézek a teraszra, hogy nem fedezett e fel valami lehetöséget, ahol kisurranhat. A madàrdalt mindketten szeretjük, ha màsféle okokbol is.

Ez a foto tegnap a parkban készült egy sàrga viràgfalrol. Màra az enyhe meleg is megérkezett és aki a tavaszt hiànyolta eddig: itt van.

Egy részlet, a finàlé Mozart: Szöktetés 

https://www.youtube.com/watch?v=4K0px7fRr-Q&t=81s

<

 

Köszönöm, jol vagyok :)

Rendhagyo bejegyzés, mert néha erre is szükség van. Az idöjàràs sem igazàn az, amit elvàrunk töle àprilisban, tehàt ne legyenek hamis elvàràsok velem szemben sem. Tehàt az elmult éjfélkor ahelyett, hogy a màsik oldalamra fordultam volna, felkeltem. A cicàm is csodàlkozott. Mi van, uj szokàsok? Az iroasztalomhoz mentem, elinditottam a laptopot és ami utàna jött, az feledtette velem a térdfàjàsom, az ébredés miatti sajnàlkozàsom, vagyis minden màst. Egyszerüen boldog voltam. A rémképek helyett derüs mosoly, ünnepi hangulat. 

Azt is azonnal elképzeltem, hogy a reggeli beszélgetésben ezt hogyan kommentàlom öcsémnek (aki olyan kedves és minden nap kis beszélgetésben bizonyosodik meg arrol, hogy egyedülélö növérével minden rendben van). 

Tehàt közöltem vele, hogy sem Svàjcba vissza nem megyek, sem az életkedvem nem adom fel, mint ahogy azt ovatosan elözöleg közöltem vele, mi lesz ha a szennykoalicio hatalomra jutna. Erröl szo sincs és ma a nap is kisütött, de még hideg van. Hiàba a természet lassabban szedi össze magàt kinn, mint bennem. Ki tudja, a hàrom gyümölcsfa terméséböl még talàn kostolhatok is. :)

Tavalyi kép, màr itt a keszthelyi kertböl.

Az àprilisi hoesés

 Mire tanit ez a hideg és a tél visszatérte?  

Néha nem àrt lassitani, hogy mindent ujra végig gondolhassunk. Bàr magamrol nem àllitom, hogy elöbb elsiettem volna valamit, tehàt ez a tempo màr ismerös, tovàbb buzdit türelemre, megértésre és josàgra. Ugy sem àll le a természet, a napok tovàbbra is hosszabbodnak, a rügyek meg majd akkor nyitnak, ha ujra meleg lesz. 

A téli kabàt még a fogason log, a meleg sapka is ott van, a locspocsban majd ovatosan haladok, hogy ne legyen csuszkàlàs. De indulok hamarosan, vàrnak az én szavazatomra is. A hàrom fiatal gyümölcsfa ültetése bizonyitja, hogy bizok a jövöben, az életre adom le a voksomat, a hàboru és gyülölettel szemben. Nem rajtam fog mulni a jo eredmény!