Erös, viharos szél fuj. Majd feldönt, de nem hagyom. Az ég aljàn sötét felhök, talàn még esni is fog. Nem talàlkoztam hozzàm hasonlo elszàntakkal, akik sétàt tettek, de a madarak sem fütyültek olyan vigan, mint szép idöben.
Egyszer màr nekikezdtem, hogy irjak, de aztàn kitöröltem. Igaznak igaz volt minden szo, de szükséges e, arra màr nemet kellett mondanom. Elnémitanak a szörnyüségek, mint ahogy viharban sem mondunk semmit, ami nem létszükséges. Még jobban megnézem, kivel érdemes szot vàltani és kivel fölösleges. De jolesik, ha az utcàban köszönnek, mert ismernek és még azt is megkérdezik, hogy vagyok. A renovàlàs, kertrendezés is vàrat magàra, amin nem csodàlkozok, majd..... A cica is csak kidugja az orràt az ajton, meggondolja, kimenjen e a teraszra ilyenkor. Nagyokat alszik. Neki van igaza, aludnék én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése