Az elöbb olvastam és nagyot mosolyogtam közben, ezért leirom itt:
"Einsamkeit ist der wahre Luxus."
Ezt kiegésziteném még egy idézettel:
"Der wahre Luxus auf niemandem angewiesen sein",
ez kiegészités vagy magyaràzat is az elsö àllitàsra, miszerint a magàny a valodi luxus. Vagyis aki nincs ràutalva senkire, az él igazàn a legjobban.
Természetesen még a legfüggetlenebb ember sem Robinson, nem én termelem meg amit az üzletben veszek meg, nem nélkülözhetem a sok szolgàltatàst, még a szomszédokat sem, de ezt evidensnek tartjuk.
De a mindennapjaimat én irànyitom, nem függök màstol sem anyagiakban, sem szellemiekben. Senkit nem irigylek és senkit sem hagyok beleszolni, vàltoztatni abba, hogy mit gondolok, mit érzek.
Megbecsülöm hàlàval, amit életem soràn kaptam: ugy szeretetben, mint tudàsban, igyekszem belöle sokat tovàbbadni, màr ha valakinek szüksége van rà.
Senkitöl nem vàrok el màst, mint öszinteséget és emberséget. De ezzel a mércét màris felemeltem a luxus kategoriàba, ritka kincs az ilyen, örizni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése