Ma reggel Dorka cicàm megtalàlta a lehetöséget kicsit a szabadsàgot kiprobàlni. Azon az emberi önzésen töprengtem megint, hogy kisajàtitunk egy életet a sajàt célunkra, vagyis Dorka életcélja egyedül az én egyedüllétem enyhitésére van. Az ö feladata a teljes alkalmazkodàs az én napjaimhoz, mert akkor kapja a legtöbb szeretetet. Tehàt éjjeli ragadozobol élhet velem a zàrt falak közt, cserébe kap enni és kap simogatàst, mikor végre nyugton ülök egy helyen.
Annakidején Bàrczi professzor a föiskolàn az értelmi fejlödéshez az ingerekben gazdag környezetröl beszélt. Tehàt elsatnyul az értelem, ha ingerszegény környezet jut egy halandonak. Ez a szobacicàkra is érvényes, ebbe belegondoltam és sajnàltam szegényt, mert Dorka rendkivül intelligens. Néhàny probàlkozàsom volt, hogy hogy hàmba fogjam és kivigyem magammal poràzon, de ö mindig megtalàlta a modjàt, hogy kiszabaduljon, müvészi teljesitmény, ügyes cica.
Nincs màs hàtra, csak elöre, hogy a létezö rések a hàlo és fal közt egy stabil fakerettel eltünjenek és az én okos cicàm ne mehessen ki, de élvezze a madàrdalt és a nagy életet pàholybol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése